2019. April 10.
A március 18. és 24. között zajlott Bach Mindenkinek Fesztivál mintegy utókoncertjét tartották meg vasárnap délután Ottományban. A cél: hasonló kis településeken is meghonosítani az ilyen koncerteket.
Március utolsó előtti hetében nem csak a megyeszékhelyen tartottak számos koncertet a Bach Mindenkinek Fesztivál keretében, hanem, ahogyan arról beszámoltunk, Érmihályfalván is. Utóbbiból fakadt az ötlet, hogy hasonlót tartsanak Ottományban, az ötletgazda pedig Darabont Aliz volt, aki amellett, hogy Érmihályfalván zenetanárnő, kórusvezető, az ottományi református egyházközségben kántori feladatot is ellát. Az eseményre az elmúlt vasárnap került sor, amikor a délutáni istentiszteleten Darabont Tibor lelkész igehirdetésében egyebek mellett magát Bachot idézte: “Minden zene célja Isten dicsérete (laudatio Dei) és a szív felélénkítése (recreatio cordis).” Mindennapjainkban is ott kell legyen a dicsőítés, ahogyan azt a zeneszerző is megfogalmazta és az sem lehet véletlen, hogy énekelni leginkább csak mosolygó arccal lehet, mondta a lelkész, azt kívánva, hogy az igehirdetés után következett koncert is hasonló hatással legyen a hallgatóságra.
A templomot megtöltő gyülekezeti tagokat, illetve vendégeket (kiknek java része a fellépők okán Érmihályfalváról érkezett) ezután Darabont Aliz köszöntötte, beszélve a fesztivál létrejöttéről és céljáról, majd magáról a zeneszerzőről, egyebek mellett megemlítve, hogy a Bach család összességében 57 kiváló zenészt adott az emberiségnek, a legnagyobb Johann Sebastian volt. Következett a koncert, melynek fellépői voltak: Csilinka gyerekkórus, Furfangos Furulyások, Borbély Csaba, Facsar Gabriella, Molnár Iringó, Mészáros József (zongora) Érmihályfalváról, Fülbemászók furulyacsoport (Ottomány), továbbá Török Apollónia (fuvola), Imre Kamilla (hegedű), Szeghalmi Emese (orgona) Nagyváradról. A fesztivál váradi elindítója, Szeghalmi Emese megköszönte az ottományi koncert létrejöttéhez vezető összefogást, a házigazdáknak a vendéglátást, majd hozzáfűzte, hogy a Kodály-módszer mottójának jegyében – miszerint “Legyen a zene mindenkié!” – tervezik, hogy a későbbiekben a fesztivál koncertjeit elviszik a mostanihoz hasonló kisebb településekre is. A koncertet közös éneklés zárta: a Himnuszt énekelték el, pontosabban Kölcsey Ferenc szövegét Az árgyélus kismadár című népdal és egy hungaresca-dallamra ötvözve. Darabont Tibor lelkész a hasonlóan élményt nyújtó viszontlátás reményében búcsúzott az esemény résztvevőitől.