Április 16.-án az Érmihályfalvi 1. Számú Technológiai Líceum 50 diákja és 4 kísérő tanára Budapest felé vette útját. Első állomásunk a szentendrei Skanzen múzeum volt, mely hatalmas területtel és sok érdekes látnivalóval büszkélkedhet. Két óra állt rendelkezésünkre, hogy körbejárjuk a hatalmas területet és megcsodáljuk a különleges épületeket és egyéb érdekességeket. Betekintést nyerhettünk a régi falusi élet milyenségébe és kellemes perceket tölthettünk el egy természetes közegben, amit nem fertőzött meg a modern technológia. A látogatás után folytattuk utunkat Budapest felé és elfoglaltuk szálláshelyünket a Dominik panzióban.
Másnap indultunk el első megállónk felé, amely a Szent György téren található Budai vár volt. Megcsodálhattuk a régmúlt építészeinek munkáit és a lebilincselő látványt, amely a Dunára néz. Meglátogattuk a Pataky Gimnáziumot, ahol betekintést nyerhettünk az anyaország oktatási rendszerébe, és megismerkedtünk egy összetartó, barátságos iskolai közösséggel. Az iskolában sokat hallhattunk a kapcsolati tőkék fontosságáról, melyeket ezúton meg is alapozhattunk. A találkozás során információkat osztottunk meg egymással saját oktatási rendszereinkről.
Az iskolai látogatás után 2 múzeumlátogatásra került sor: megcsodálhattuk az Ady Múzeumot és a Petőfi Múzeumot. Ezt követően megtekinthettük Magyarország Parlamentjét előbb kívülről, aztán a megfelelő biztonsági intézkedéseket követően belülről is. Az idegenvezetőnk által többek között megtudtuk azt is, hogy az aranyszínű díszítés minden része valódi arany, melyet különleges aranyfüstlemez technikával vitték fel a belső felületekre. Az épület teljes belső aranyozásához 40 kg aranyat használtak fel. Az épület elképesztő méreteit jelzi, hogy az első emelet magassága egy átlagos épület harmadik emeletének magasságában fekszik. Az arany mellett az épület falait Lotz Károly festményei díszítik. Érdekességképp megtekinthettük a kupolacsarnokban a koronázási jelvényeket, melyek közül legkiemelkedőbb a magyar korona, amelyeket rendületlenül felügyel 2 koronaőr. A Parlamentből kiérkezve elénk tárult az impozáns és szemet gyönyörködtető látvány, melyet a Duna vize és a naplementében tündöklő rakpart nyújtott.
Április 18.-án úti célunk Hollókő volt, az utazás épp olyan zökkenőmentes és kellemes volt, mint eddig. Megérkezve egy rövid sétát követően elérkeztünk a várhoz. A várat és a környezetet jobban szemügyre véve megismertük elhelyezkedésének egyik legnagyobb előnyét: a dombtetőn nehezen volt megközelíthető az ellenség számára. A lélegzetelállító kilátás pedig, amit a várról letekintve láthatunk, csak hab a tortán. A várlátogatás után a faluban lehetőségünk volt betekintést nyerni a fazekasmesterség szépségeibe. Megismerkedhettünk egy, a mesterségét lelkesen, örömmel és odaadással művelő emberrel, a fazekasmester személyében, aki 18 éves korában, ikertestvérével együtt kezdett el ezzel a mesterséggel foglalkozni, amelyben mindketten nagy örömüket lelik. A mester elkalauzolt bennünket a fazékkészítés lenyűgöző világába, bemutatva azt az agyagformálástól kezdve, a szárításon és égetésen keresztül egészen a festésig. Mindemellett fontos tanácsokkal látott el bennünket, nemcsak a fazekas mesterséggel, hanem életünkkel kapcsolatban is: megtanultuk tőle, hogy akármibe is kezd az ember, a gyakorlás a legfontosabb. Elmondása szerint 6 évre volt szüksége ahhoz, hogy az edényeket képes legyen pontosan úgy kivitelezni, ahogyan azokat elképzelte. A fazekasműhelyt elhagyva meglátogattuk a nyomdát, ahol a nyomtatás történelmébe nyertünk betekintést. Vendéglátónk először szóban osztott meg velünk hasznos és érdekes információkat, majd mindenkinek lehetősége volt “egy kis segítséggel” saját kezűleg kinyomtatni egy képet egy kétszáz éves nyomdagépen. E lehetőséggel természetesen mindenki nagy örömmel élt is. Ezt követően ismét buszra szálltunk és meglátogattunk két múzeumot: a Palóc Néprajzi Múzeumot, valamint a Főkötő Múzeumot, Rimócon. A múzeumlátogatások végeztével élményekkel telve indultunk útnak ismét szállásunk felé.
Elérkeztünk magyarországi utazásunk utolsó napjához, amikor már csomagjainkkal együtt szálltunk fel a buszra, végleg búcsút véve szálláshelyünktől. Az élményeink itt még nem értek véget: Gödöllőn meglátogattuk a királyi kastélyt, melyben Wittelsbach Erzsébet (Sisi), valamint időnként férje, Ferenc József osztrák császár és magyar király tartózkodott a magyarországi látogatások idején. A tárlatvezetőnktől megtudtuk: a kastély nem képezte a császári pár tulajdonát, azonban lakhatási joggal rendelkeztek, azaz bármikor rendelkezésükre állt az épület. Kísérőnknek hála a kastély körbejárása alatt sok érdekes információval gazdagodtunk az Osztrák-Magyar Monarchiáról, a császári párról, valamint magáról az épületről is. Megtudtuk: a kastély hosszú időn át részesült “méltatlan” bánásmódban, ugyanis évekig szociális otthon működött benne, ami nagy mértékben megviselte az épületet. A helyreállítás nagyon sok munkát és pénzt igényelt és igényel mind a mai napig is, mivel a munkálatok jelenleg is tartanak. Gödöllői kastélylátogatásunkat követően ismét buszra szálltunk és hazafelé vettük az irányt. Az út az elmúlt napokhoz hasonlóan jó hangulatban telt, kicsit fáradtan, de élményekkel telve tértünk haza. A négy napos kirándulás nagyon izgalmas és tartalmas volt, megismerhettük az anyaország fővárosának leglátványosabb épületeit, természetes és mesterséges kincseit, melyek örök élményt nyújtottak mindannyiunknak.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra ezt az utazást és akiknek köszönhetően eltölthettük együtt ezeket a kellemes, élményekkel teli napokat.
Preg Fruzsina, Orosz Viktória, Kovács Sándor, Mészáros József
XII. B. osztályos tanulók
(További fotók ITT.)