Dancs Rózsa írónő szülei a háromszéki Sepsimagyarósról érkeztek Érmihályfalvára, édesapja Dancs Kálmán gazdatiszt, édesanyja Kónya Irén háztartásbeli volt. A második világháború alatt édesapját is besorozták, aki Ausztriában esett hadifogságba, szabadulása után néhány napra visszatért Érmihályfalvára, hogy megismerje időközben megszületett gyermekét, Rózsikát aki 1944 július 7-én született. Apja néhány nap múlva külföldre távozott, édesanyja pedig visszaköltözött a másfél éves kislánnyal Sepsimagyarósra, ezért nem őriz élő emléket szülővárosáról. Azonban néhány tárgyi emlék és annak tudata, hogy őt a mártírsorsú Sass Kálmán református lelkész keresztelte, egy láthatatlan, eltéphetetlen szállal Érmihályfalvához kötötte. Így vallott erről 2023-ban: Ezek még mindig arra figyelmeztetnek, hogy talán egyszer mégis jó lenne végigmenni azon az úton, amelyen anyám szerelmes álmokkal indult a boldogság felé, nem is sejtve, hogy hamarosan a háborús pokol helyszínévé válik a vidék. Egyszóval, remélem, Isten megsegít és eljuthatok életemben még Érmihályfalvára is, amelynek eseményeit szinte naponta követem.

Rózsa az elemi iskolát Sepsimagyaróson, az általános iskola felső tagozatát Lisznyóban a középiskolát Sepsiszentgyörgyön a mai Székely Mikó Kollégiumban végezte. Marosvásárhelyen a pedagógiai főiskolán magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudománygyetemen magyar szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Magyar nyelv és irodalom tárgyat oktatott a háromszéki falvakban, majd Sepsiszentgyörgyön, egészen 1987-ig, nem sejtve, hogy saját titkosszolgálati besúgójával élt egy házasságban csaknem húsz éven keresztül. A szeretett Székelyföldet, amelyet Ceaușescu egész Romániával együtt rémálomvilággá tett, 1987-ben hagyta el regényes körülmények között,  két kisgyerekével, a tíz éves Tamással és a nyolc éves Katinkával. Ausztriából Kanadába emigrált ahol elfogadtatta diplomáját, majd tanulmányait a Seneca College-ban és a Torontói Egyetemen bővítette. A torontói Upper Canada Colleg-ban, és magyar kötődésű iskolákban szülőföldjüktől elszakadt kiskorú honfitársainak mutatta meg a magyar nyelv és irodalom szépségét. ,,Nyelvklubbnak” becézett magániskolát is alapított, hogy angol, skót, spanyol, olasz, német felnőtteket is eljuttasson az alapfokú magyar nyelvvizsgáig.

Dancs Rózsa második férjével Telch Györggyel, Sigma, illetve Kaleidoscope Publishing néven megalapította könyvkiadói vállalkozásukat, hogy lehetőséget adjanak közlésre azoknak a honfitársaiknak akik nem tudnak műveikkel nagy kiadókhoz fordulni. 1998-ban útjára indították a kanadai magyar diaszpóra egyetlen, Kalejdoszkóp című, kétnyelvű, kéthavi kulturális folyóiratát amely 2021 óta internetes lapként folytatja működését. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Bobó Bóbitája című, Észak-Amerika egyedüli magyar nyelvű gyermeklapjának a megjelentetése.

Több mint ötven kötetet szerkesztett, saját magyar és angol nyelvű írásai több antológiában megjelentek, esszéit díjazták az Egyesült Államokban és Magyarországon is. Önálló gyűjteményes kötetét a Vaddisznók törték a törökbúzát, lapszerkesztői munkásságával együtt, az Amerikai Egyesült Államokban működő Clevland-i Magyar Kongresszus az Árpád Arany éremmel jutalmazta. Dancs Rózsa novellájából dokumentumfilm is készült Az ’56-os székelyek címmel.

Kötetei közül még ki kell emelni a Pokoljárás című, Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején alcímű, önéletrajzi könyvét, amelyet a szerző hatalmas sikerrel mutatott be több magyarországi és vajdasági városban. A műből a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Debreceni Csokonai Színház koprodukciójaként Anyaöl címmel monodráma készült Újhelyi Kinga színművésznő előadásában láthat, láthatott a közönség. Érdemes megjegyezni, a Gizella Művelődési Központ első előadása, ez a monodráma volt, akkor sajnos nem tudott az írónő ellátogatni szülővárosába. Dancs Rózsa tagja a Magyar Írószövetségnek és több irodalmi, kulturális társaságnak, munkásságát kitüntetésekkel, köztük 2010-ben Szervátiusz Jenő díjjal is elismerték. Eddigi életútjának, széleskörű munkásságának összefoglalóját nem lehet tovább szűkíteni, hiszen így is maradtak ki említést érdemlő dolgok. Ez év október közepén történt egy, Dancs Rózsa számára nagyon is fontos esemény: rég óta dédelgetett álma megvalósult, meglátogatta szülővárosát, Érmihályfalvát. Útjára elkísérte a látogatás szervezője Varga Gabriella, felelős kiadó, főszerkesztő, aki szintén Erdélyben született, Nagyenyeden. Gabriella a Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. ügyvezetője. A kiadó első kiadványa, Dancs Rózsa Együtt a Nyelvhazában – a kanadai Kalejdoszkóp folyóirat versválogatása című antológia volt.

Dancs Rózsát és Varga Gabriellát fogadta dolgozószobájában Karsai Attila polgármester, akinek Rózsa átadta azt a képet amit annó magával vitt az óceán túlpartjára, néhány szülővárosából származó emléktárgyal.

Az írónő úgy tudta, hogy a kép az érmihályfalvi téglagyárat ábrázolja, azonban Karsai Attila elmondta neki, a képen az egykori Állami Mezőgazdasági Vállalat (Gostat) főépülete látható, amely az 1940-es években a Gloria fűszerpaprika malom volt. A kedélyes találkozó után Dancs Rózsa és Varga Gabriella kérésére a város néhány fontosabb, emblematikus helyszínét kerestük fel.

Elbeszélgettünk a Hazaváró édesanya szobránál, valamint a Széchenyi téren található szobroknál, majd az 1956-os emlékműnél, megnézték a Petőfi Sándor emléktáblát és a Testvértelepülések falát.

Rózsa kifejezett óhaja volt, hogy az ’56-os emlékmű mellett a Sass Kálmán emlékhelyeket is érintsük, ahol elhelyezhetik az emlékezés koszorúit. A kellemes őszi napsütésben a református templom falán lévő márványtáblára és a vele  szemben lévő Sass Kálmán mellszoborra, majd a ravatalozó melletti emlékhely fekete obeliszkjére is koszorút helyeztek.

A helytörténeti séta végén elértük azt a helyet is ahonnan annak idején a kép készítője megörökítette a fűszerpaprika malom épületét. Volt alkalmuk Kovács Rozália helytörténésszel is beszélgetni, aki Érmihályfalva jeles személyiségeit, épületeit, jellegzetességeit kutatja, áldozatos munkáját többször is elismerték.

Dancs Rózsa és Varga Gabriella másnap utazott vissza Budapestre az érmihályfalvi állomásról, ahol még rövid beszélgetésre nyílt alkalom amelynek során átadhattam a Máté Imre Városi Könyvtár ajándékát, a Száz év, száz jeles személy című kötetet, amely a település értékteremtő embereinek állít emléket. A beszélgetés során Dancs Rózsa így nyilatkozott: ,,Szép emlékekkel térek vissza Kanadába, hisz itt mindenki nagyon kedves volt velem, velünk, azok is akik nem tudták ki vagyok, még a polgármester úr is szakított időt egy kis beszélgetésre. Örülök, hogy járhattam azokon az utcákon ahol sok évtizeddel ezelőtt édesanyám is járt. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szép időben ismerhettem meg szülővárosomat és fejet hajthattam a mártír Sass Kálmán emléke előtt. Büszke vagyok arra, hogy Érmihályfalván születtem!”

Balázs József Attila