2013. March 26.
Olyan kiállítás nyílt hétfőn délután, melynek darabjait - megvásárlásuk után - akár el is fogyaszthatja a látogató. Jakó Jolán óvónő mézeskalácsairól van szó.
Mézeskalácsok - minden alkalomra
A húsvét közeledte adta az ötletét annak a vásárlással egybekötött kiállításnak, mely naponta 9 és 15 óra között látogatható az érmihályfalvai EMNT-irodában.
A kiállított “tárgyak” nem mindennapiak, és azért tettük idézőjelbe is, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy kiállítás darabjait a látogatók – miután megvásárolták – akár meg is ehetik. Ez egy ilyen kiállítás: Jakó Jolán óvónő mézeskalács-alkotásairól van szó.
A megnyitóján id.Szilágyi Ferenc képzőművész “mézeskalács-birodalomban” nevezte a tárlatnak otthont adó helyiséget, majd felidézte fel, hogy már a régi rómaiak is készítettek mézes süteményeket, és még sokáig a méz szolgált a konyhákon édesítőszerként. A mézeskalácsosság szép hagyomány, a kirakodó vásárok állandó, kelendő cikkei voltak péládul a mézeskalácsból készült tükrös szivek. Manapság újra éledőben van a hagyomány, és ennek egyik jeles képviselője Jakó Jolán, aki hihetetlen kreációkat alkot, mindet kézi munkával, és ránézésre egyikről-másikról azt hinné az ember, hogy horgolással vagy csipkével vannak díszítve a darabok.
Jakó Jolán a maga során elmondta, hogy óvónőként mindig is híve volt a továbbképzéseknek, és egy ilyen alkalmával ismerkedett meg – sok egyéb mellett – a mézeskalácsok készítésével is, ami megragadta. Beleásta magát a témába, illetve jelentős tapasztalatra is szert tett.
Előbb csak otthon, később az óvodában is “mézeskalácsozott”, ma már mindenféle ajándéktárgyakat is készít. Kivetítőn megnézhettük azoknak a daraboknak a fotóit, melyek már nincsenek birtokában, hiszen megrenedelésre készültek, például a Szigligeti Színház egyik előadására várták azzal a szervezők a közönséget, vagy ballagó diákok batyujába kerültek.
Nem véletlenül választotta a kiállítás mottójául Mikszáth Kálmán alábbi sorait: “A mézeskalácsosság a legszellemesebb mesterség. Nem is mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti az arcokat a süteményeivel.” (A fekete város)
A kiállításon a hagyományosnak mondható formákon kívül láttunk speciális húsvéti darabokat, továbbá Házi Áldást, adventi koszorút, címereket, és biztosak vagyunk benne, hogy mézeskalácsból bármit meg lehet formázni. A jelenlévők azonmód a receptet is elkérték, melyről kiderült: semmi ördöngősség nincs benne – inkább a hozzáértés, és a készítés szeretete adja a többletet, tesszük hozzá mi.
Kitalálja-e az olvasó, hogy az alkotó miből készített magának névvel, telefonszámmal, e-mail címmel ellátott névjegykártyát?