Március 15-én, vasárnap délután az érmihályfalvi református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó emlékünnepség sorozat. Szabó Zsolt tiszteletes köszöntötte az ünnepre érkezetteket. A tiszteletes János evangéliumának 15. fejezetének 13. verséből idézett: nincs senkiben nagyobb szeretet annál mintha valaki életét adja barátaiért. Jézus megtette, hogy barátaiért, tanítványaiért, az egész világért, szabadon, senkitől sem kényszerítve feláldozta magát. Különös csoda, amikor az ember olyat lát, hogyha valaki lelkesedik, és az a lelkesedés minden öncélúságtól mentes, amikor valakinek a lelkesedését nem az indokolja, hogy teszek valamit, mert az én érdekem, hanem a közjóért tudok lelkesedni, lobogni, az mindig csoda. Bogdán István esperes plébános ünnepi beszédét Sámuel első könyvének 16 fejezetéből vett idézettel indította. Majd így folytatta: a magyar népnek a szabadságért mindig meg kellett küzdenie, véráldozatot kellett hoznia. Életünkért, értékeinkért, létünkért, kultúránkért vállaljuk a küzdelmet, ehhez adja Isten az áldást.

Az istentisztelet közben, alkalomhoz illő versek hangzottak el, valamint a református egyház kórusa és a katolikus egyház Jubilate Deo kórusa szolgált, az istentisztelet végén a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot.

Az ünnepség a Széchenyi téren található Petőfi emléktáblánál folytatódott, itt Boros Emőke köszöntötte az ünneplő közönséget, majd felkérte Karsai Attila polgármestert, ossza meg ünnepi gondolatait.

Az elöljáró beszéde kezdetén arra emlékeztetett, hogy a református templomból kilépve mindenki láthatta az épület felújítás alatt áll, majd így folytatta: jó példája ez annak, hogy amit elődeink ránk hagytak, azt nekünk kötelességünk megőrizni, gondozni és megújítani. Nem csak épületeinket, hanem hitünket, közösségünket és nemzeti értékeinket is őriznünk kell. Március 15-e a magyar történelem egyik legnemesebb napja, nemzetünk felemelte fejét és bátran kimondta, szabadságot akar. Minden nemzedéknek megvan a feladata, a mienk az, hogy közösséget építsünk, gyermekeinknek egy erős, összetartó és fejlődő várost hagyjunk örökül. A márciusi ifjak nem csak álmodtak a szabadságról, de tettek is érte. Isten áldja Érmihályfalvát, közösségünket, Isten áldja a magyar nemzetet!

A beszéd után az 1-es számú Technológiai Líceum IX. osztályos diákjainak irodalmi összeállítását hallgathatták meg, felkészítő tanár Lakatos Dienes Ilona.

Az összeállítás után a koszorúzás pillanatai következtek először Cseke Attila miniszter nevében Varga Róbert koszorúzott. Érmihályfalva város képviseletében Karsai Attila polgármester és Cseh László alpolgármester koszorúzott. Utánuk a helyi RMDSZ nevében Szilágyi József és Gyula Lehel alelnökök, az Érmihályfalvi RMDSZ Nőszervezet nevében Kovács Angéla elnök és András Ildikó irodavezető, az Érmihályfalvi Református Egyházközség képviseletében Szabó Zsolt tiszteletes, Turucz Sándor és Nagy Imre egyháztanácsosok, az Érmihályfalvi Római Katolikus egyház részéről Bogdán István plébános és Torda Csilla, az Érmihályfalvi Baptista Gyülekezet részéről Gergely Tamás és Stéfán Ottó gyülekezeti tagok, a Történelmi Vitézi Rend nevében vitéz Hegedűs Attila és vitéz Baróti Sándor, az 1-es számú Technológiai Líceum képviseletében Zeffer Tímea igazgatónő, Gergely Tamás tanár, Boda Gabriella és Pál Ferenc diákok, a Zelk Zoltán Gimnázium nevében Varga Róbert igazgató és Blejan Barbara és Gábor Bence diákok, Nyíló Akác alapítvány nevében Nyakó József elnök és Kis Csaba kuratóriumi tag, az Érmihályfalváért egyesület  képviseletében Oláh Sándor elnök, az ÉRMISZ nevében Borbély Simon Csenge elnök és Sass Csaba tag, a szépkor Nyugdíjas Egyesület nevében Bobes Erzsébet elnök és Szabó Ida titkár, a Partiumi Falugazdász Hálózat képviseletében Nagy László agrármérnök, falugazdász koszorúzott. A koszorúzás után a főtéren tartózkodók elénekelték a Kossuth nótát majd fáklyás menettel átsétáltak a Gizella Művelődési Központba.

A Gizella Művelődési Központban teltház előtt lépett a színpadra Boros Emőke, hogy ismertesse a záró programot, amelynek címe: Együtt dobban a szív. A műsort több mint 120 érmelléki és berettyómenti előadó, zenész, énekes, kórustag, néptáncos, lelkes közreműködésével állították színre. A rendezvény mottója:,,Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó, magyarnak lenni, igenis jó”

Boros Emőke az előadás előtt felkérte Karsai Attila polgármestert köszöntse a gálaműsor résztvevőit.

Az elöljáró bevezetőjében arra figyelmeztetett, hogy 1848 üzenete nem egy régi történelmi fejezet csupán, nem egy lap a történelemkönyvből, 1848 élő örökség, amely ma is az összefogásra kötelez minket. Így folytatta: Ma sem élünk könnyű időket, gazdasági nyomás, a szomszédunkban dúló háború bizonytalanságot szül. Az RMDSZ ezekben a nehéz pillanatokban is folyamatosan azon dolgozik, hogy megvédje közösségünket. Most nem szabad egymás ellen fordulni, a történelem arra tanít, ez lenne a legnagyobb hiba.

A Kárpát-medencében élő magyarok sorsa összefonódik, elválaszthatatlan, még ha fizikai határok is vannak közöttünk. A közeljövőben olyan döntések elé kerül a magyar nemzet, amelyek meghatározhatják a következő évek, évtizedek irányát. Különösen fontos, hogy mindenki, aki jogosult rá hallassa a hangját, és felelősen gondolkodva döntsön közös ügyeinkről. Kívánom, ez az este mindannyiunk számára erősítse meg azt az érzést, hogy valóban együtt dobban a szívünk, közösségünkért, jövőnkért, nemzetünkért.

A beszéd után került sor a helyi RMDSZ által alapított, Márciusi Ifjak Díj 2026 átadására. A díjat olyan fiatal kapja, aki aktív tagja a közösségnek, és példaként állítható kortársai elé. A laudációt Boros Emőke olvasta fel, hosszan sorolva sport, irodalmi, és különböző tánccsoportokban, versenyeken való részvételét, az idei díjazott: Bánházi Bíborka Zselyke lett, a díjat Karsai Attila polgármester, a helyi RMDSZ elnöke adta át.

A díjátadó után elkezdődött a gálaműsor, amelyet nehéz lenne érzékletesen leírni, csak az tudja igazán, aki jelen volt a teltházas előadáson. Néptáncegyüttesek, gyermekkórus, rock zenekar, férfikórus, népdalénekes olyan harmonikusan alkottak egységes műsort, hogy arra még sokáig emlékezni fog, aki látta-hallotta. Az előadás végén a Bakator zenekar kíséretével a közönség elénekelte a Himnuszt.

Az előadás a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával jött létre.

 Közreműködtek: Play Time rockzenekar, Főnix zenekar, Nyíló Akác Néptáncegyüttes, Csilinka Gyermekkórus, Boros Emőke Blanka szavalat- Érmihályfalva, Bakator népi zenekar-Debrecen, Miklós-Papp Zsuzsanna, Népművészet Ifjú Mestere népdalénekes-Hegyköztóttelek, Ezüstperje Néptánccsoport, Fülöp Botond, Szabó Imre, Tóth Ferencz, szavalat–Érsemjén, Bábota Néptánccsoport-Monospetri, Bálint Tibor, Horváth Sándor-Margitta, Kosztandi Mihály-Micske, Székelyhídi Férfikórus. A műsor rendezői és koreográfusai: Kozák Róbert, Sütő Judit, Sütő Szabolcs. Hang és fénytechnika: Kiss Csaba és Mérai Rémond.

Balázs József Attila