2020. January 13.
Bár több résztvevőre számított a szervező, egy tucatnyian voltak ott szombat reggel a háborús áldozatok tiszteletére szervezett emléktúra gyülekezőjén, Érmihályfalván.
A túra gyülekezőjének résztvevői az érmihályfalvi emlékműnél
Az érmihályfalvi Piros Rózsa Egyesület az elmúlt század háborús áldozatainak tiszteletére hirdetett emléktúrát, ennek megfelelően gyülekezőhelyül a XX. század áldozatainak helyi emlékművét jelölték meg. Január 11-én, szombat reggel a mínusz öt fokos, ködös hidegben összesen tizenegyen jelentünk meg a megadott időben. Kovács István főszervező köszöntő szavaiban elmondta, hogy többekre is számított, nem csak a sajtóban is megjelent meghívók révén, de személyes megkeresések nyomán is. Bár hideg van, a háborúkban részt vettekre sem volt tekintettel az időjárás, mondta, miközben pár szóban történelmi eseményeket elevenített fel. (1943. január 12-én, mínusz 25-30 fokos hidegben indult meg a Don-kanyarban a szovjet támadás a II. magyar hadsereg ellen – szerz. megj.) Szilágyi Ferenc Hubart képzőművész-költő (a nevezett emlékhely tervezője) tartott rövid beszédet, melyben egyebek mellett kifejtette: a magyarság a XX. században többször keveredett háborúba, vigyáznunk kell, hogy hasonló tragédiák ne történjenek velünk, miközben manapság is különféle, ám reális veszélyeknek vagyunk kitéve. Két, a témába vágó versét olvasta fel ezután, majd Balázs Dénes református lelkész idézett a 29. zsoltárból: “Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben…”, majd hálát adott az áldozatot vállaló, életüket is feláldozó hősökért, és áldást mondott a túrát vállalókra. Mécsest gyújtottak az emlékműnél, melyre néhány fenyőág is került. Egy perces néma főhajtás után indultak el a túrára, akik a jelenlévők közül vállalták azt, ki gyalog, ki kísérőként gépkocsival az Érmihályfalva-Érkörtvélyes-Gálospetri-Ottomány útvonalon (mintegy 18 km), minden településen tiszteletadással a helyi emlékhelyeknél.
(Bihari Napló)