A “Szülőföldünk Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány”; és a “Magyar Művészeti Akadémia” támogatásával Nádudvar adott otthont egy kézműves tábornak, amelyben öt érmelléki fiatal is részt vehetett, dr. Kéri Gáspárnak székelyhídi fogorvosnak és Szalai Ilona érmihályfalvi könyvtárosnak köszönhetően.

A több mint harminc résztvevő számos foglalkozás közül választhatott, amelyek műhelyekben zajlottak: bőrös, csont és szarufaragó, hímző, gölöncsér (fazekas), nemezes, lószőr-fonás. A délutáni szünetekben meglátogatták a helyi strandot, vacsora után bemutatók, táncház, daltanulás tették színesebbé az estéket.

Nagy Emőke Gálospetriből a hímzés fortélyait sajátította el, Dézsiné Székelyhídi Zsuzsanna segítségével. Néhány nap leforgása alatt megismerkedhetett a szálszorító és azsúros díszöltésekkel. A tábor végére egy igazán tökéletes dísztörölközőt állíthatott ki.

Szilágyi Adrien és Bató Tímea Érmihályfalváról a gölöncsérezés és a nemezelés mesterségével ismerkedhettek meg, Szalma Valéria és Benő-Nagy Réka segítségével. Lelkes, alkotni vágyó csapatot sikerült kialakítaniuk. Az agyagozók munkájuk végeztével, gödörben égették ki a kidíszített tárgyakat, ezzel is tisztelegve a múlt szelleme előtt.

A nemezesek megismerkedhettek a gyapjú fajtáival és bebizonyították, hogy nemezeléssel nem csak dísztárgyakat, de napjainkban használatos, modern dolgokat is készíthetünk. Mi adhatna nagyobb örömet attól, mint amikor a saját kezünkkel megformázott kiegészítőket viselhetjük?

Benő Tamás bőrös szakoktató tanította meg a két székelyhídi résztvevőt, Schmanz Arnoldot és Beke Lászlót a bőrözés csínjára-bínjára. A pásztorkodáshoz szükséges hortobágyi karikás ostort fontak és csontból kisebb-nagyobb díszeket, használati eszközöket faragtak.

A műhelyek munkáiból utolsó nap kiállítást rendeztek, melyet Galánfi András, a tábor vezetője nyitott meg, megköszönve a résztvevők lelkesedését. Biztatásul elmondta, hogy szeretettel vár vissza mindenkit jövőre, hiszen “a tűznek nem szabad kialudni”.