Jellemzően vasárnap vannak legtöbben a főtéren, amikor célegyenesbe fordul a fesztivál. Idén sem volt másként, amikor a délután a Silver Wings Egyesület tánccsoportjainak műsorával kezdődött a program. Azt a Szépkor nyugdíjas egyesület tagjainak “járókeretes tánca” követte, illetve a szépségverseny (részletek itt).

Időközben a római katolikus templomban a Duo Varadiensis tartott kamarakoncertet, a főtérre pedig a magyar mulatószene pillanatnyi nagy sztárját, Kis Grofót (Kozák Lászlót) várta 4 – 5 ezres tömeg. A bulibáró nem is bízott semmit a véletlenre, megkaptuk “mulatásiból” a magunkét: mindjárt “a nézésével és a járásával” indított, amit a biztonság okáért még elnyomott egyszer, de azt is megtudtuk, hogy még nem hazafelé megy, ahogyan énekelte, mert bár a szíve szakadt meg, hogy a drága közönséget ott kellett hagyni, de egy másik helyen már nagyon várták. Következett a román könnyűzenei élet sztárja, AMI, aki két táncoslánnyal érkezett.

A színpadon hangszerek hangolása zajlott a továbbiakban (készülve a Republic koncertre), közben be is sötétedett. Ekkor kezdődött el a fesztivált záró ünnepség a tűzijátékkal (azért a koncert előtt, mert azt nem akarták megszakítani, a tűzijátéknak pedig meg kellett történni éjfél előtt). Zárszavában Nyakó József polgármester újra köszönetet mondott mindazoknak, akik a 25 év alatt életben tartották és fejlesztették az eseményt, illetve színpadra hívta az idei esemény szervezésében résztvevőket (pontosabban egy részüket, akik jelen voltak).

A polgármester valóban nem tudott előre arról, ami következett: történt, hogy a Helyi Tanács pénteki ünnepi ülésén, ahogyan arról beszámoltunk, kiválósági díjat kaptak, akik annak idején útjára indították a fesztivált. Az elöljáró tisztségéből fakadóan nem lehetett köztük, ám az Érmihályfalváért Egyesület az említettekéhez megszólalásig hasonló, a Fesztivál Kiválósági Díját készíttette el számára, melyhez Kiss György fafaragó domborműve társult: akácvirágot tartó, a szülőföldbe gyökerezett kéz – a szimbolika nem szorul magyarázatra…

A színpompás tűzijáték után következett a Republic koncert, mely az egész környékről (a határon túli régiót is beleértve) vonzotta a közönséget. Boros Csaba és csapata a közönséggel “egymásra találva” örömzenélte végig a több, mint másfél órát, melyet természetese Cipő (Bódi László) emléke lengett be. A koncert sem telt el meglepetés nélkül: a színpadra kéredzkedett egy fiatalember, mint kiderült Jenő, aki nem hiába volt ékes Superman-pólóban, volt bátorsága több ezer ember előtt megérni szerelme, Berni (bizonyára Bernadett, ha nem elnézést) kezét, aki meghatódva mondott igent. Ha nem is a 67-es úton, de éjfél után aztán mindenki indulhatott haza azt a koncertet követően, mely méltó megkoronázása volt a XXV. Nyíló Akác Napoknak és talán az elmúlt negyedszázadnak is.