2020. January 3.
Az új év beköszöntét színpompás tűzijáték kísérte, miközben olyan mértéket öltött a petárdázás, hogy felülmúlta a korábbi évek szintén nem csekély mértékét is.
Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a népi hagyományőrzés jegyében búcsúztatták az érmihályfalviak – legalábbis egy részük – az óévet. A szilveszteri és újévi hiedelmek szerint ugyanis “az újévi erős fények és hangos zajok távol tartják a rosszat, az ártó, rontó erőket”. Ha csak ezen múlik, akkor 2020-ban bizton messze elkerülik a várost az ártó erők, hiszen olyan mértéket öltött a mostani évváltáskor a petárdázás, hogy az felülmúlta a korábbi évek szintén nem csekély mértékét. Már karácsony táján kezdődött a sokak számára kihagyhatatlan, másoknak érthetetlen “szórakozás”, akkor még csak tél-túl hallatszottak a durranások, de jelezve: mit sem érnek a hatósági tiltások, a rendőrség által a pirotechnikai eszközökre bejelentett “fogások” csak cseppet jelentenek a tengerben.
Ahogyan lenni szokott, az önkormányzat 2019. december 31-re is meghirdette a főtéri közös óévbúcsúztatást, erre aznap meg is történtek az előkészületek: már a délelőtt folyamán összerakták azokat a máglyákat, melyek este/éjszaka a forralt bor mellett a melegedést szolgálták. Este tíz órakor szólalt meg a zene és nem sokkal később el is kezdett gyűlni a tömeg, mely az éjfél előtti fél órában gyarapodott meg komolyabban, több száz fősre. Idősek és fiatalok egyaránt érkeztek minden, a főtérre vezető utcán, szórakozóhelyekről, házibulikból vagy csak a tévécsatornák műsorait és a kényelmes foteleket odahagyva egy kis időre. Akkor már valóságos csatazaj volt hallható, a többiek mellett szinte gyerekjátéknak ható pukkanások mellett egyre gyakoribban voltak a házfalakat is megremegtető dörrenések. Az új év beköszöntét színpompás tűzijáték kísérte, illetve több is, a főtér egyik végéből a város ünnepéhez tartozó fénycsóvákat lőtték fel, de sok helyen voltak kisebb magán-látványosságok is. Pukkantak a pezsgősüvegek is, ismerősök, de ismeretlenek kívántak egymásnak boldog új évet, közben tovább zenget a légtér a petárdáktól.
Negyedóra múltán szűnt a roham, ami kisebb mértékben még újra felerősödött “magyar éjfélkor”, majd véget ért. A tér kiürült, csak a tűzijátékok maradványai, itt-ott pedig a földhöz csapott pezsgősüvegek cserepei maradtak hátra. Utóbbiak is bizonyára a régi hagyomány jegyében, hiszen törött üveg szerencsét hoz (kivéve, ha autóval közlekedik az ember). Az önkormányzat közterület karbantartó alkalmazottai hajnali öt órakor láttak a tér és az odavezető utcák megtisztításához, még akkor is lehetett hallani a tér körüli tömbházak ablakait megremegtető dörrenéseket. Január elsején már nyoma sem volt az éjszakai “bulinak”, és az utcák is néptelenek voltak.
2020 első napjának estéjén több helyen tartottak úgynevezett morzsabulikat, és azok sem tétlenkedtek, akiknek előző éjszaka “nyakán maradt” még néhány petárda… Rajtuk tehát nem múlt, hogy a várostól maradjanak távolt az ártó szellemek, s hogy jól kezdődjön mindenkinek az új év, ide értve azokat is, akik elsején a közösségi oldalon kértek segítséget a hangzavarban világgá ment négylábúik megkereséséhez.
(Bihari Napló)