Hányszor vagy fiatal?

Hányszor vagy fiatal?
2016. June 14.
Az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport nemrég bemutatott előadását láthatta újra a közönség az elmúlt vasárnap. Ron Aldridge vígjátéka nem csak szórakoztató, elgondoltató is.
/vlm/Image/Show/84/

Az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport szokásához híven a XXIV. Nyíló Akác Napokra is bemutatóval készült, az előadást ugyancsak hagyományosan a fesztivál után pár héttel megismétlik azoknak, akik a sok esemény miatt a premiert nem láthatták, vagy újra megnéznék. Erre került sor az elmúlt vasárnap este a kultúrházban.
Ron Aldridge Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékának sztorija: Gordon Brooks 35 év házasság után megözvegyül, élete összeomlik, ám amikor magára talál, újra nagykanállal kezdi falni az életet. Lánya és veje, akiknél lakik, nehezen viselik a papa állandó bulizását a “haverokkal”, mely végül félreértések után oda vezet, hogy a pernahajder öregfiú és hasonló barátja újra nősülésre szánja magát.
A darab nézése és a szórakozás közben azonban komoly gondolatok is megfogalmazódnak: hányszor is vagyunk fiatalok és meddig? Mikor vagyunk már, vagy mikor kezdünk el “öregnek lenni”? Mindannyian ismerünk olyan hölgyeket, de urakat is, akik a múló évekről nem tudomást véve ruházkodásukkal, sminkjükkel, hajfestésükkel próbálják becsapni a korosodást. Erre csak ráerősít a világot behálózó közösségi oldal, ahol az ismerősök fotók láttán “de jól nézel ki” dicséretekkel toldhatják meg az illúziót (közben meg ki tudja, mit gondolnak…).
“Kinyílt a szemed, bezáródott az agyad”, mondja az egyik hölgyszereplő a tinédzserkedő, bakancslistát készítgető öregfiúkra. “Az élet ment tovább, én meg ott maradtam”, jön a magyarázat. Aztán kivel nem esett még meg, főleg az idősebb korosztályból, hogy legalább gondolatban “beszélgetett” egy eltávozott szerettével, talán éppen igazolást kérve az élete folytatásához. Úgy mint Brooksie, aki, miközben a nosztalgiaklub özvegyasszonyainak csapja a szelet, néhai feleségére hallgatva választja az újbóli házasságot, ami inkább jelenti talán a második fiatalságot, mint a sárkányrepülőzés meg a bándzsi dzsámping? Sőt, miért ne lehetne a bakancslistát közösen lenullázni?! Hiszen… hányszor is vagyunk fiatalok? A boldogsághoz minden korosztálynak joga van, vonhatjuk le a közhelyként csattanó tanulságot, ha nagyon akarjuk.
A közönség hálásan fogadja a szóvicceket, a helyzetkomikumokat, melyek sziporkázásra adnak lehetőséget az előadóknak (Szabó János, Boros József, Felvinczi Erzsébet, Sillye Ibolya, Boros Emőke, Gyenge Attila és hangfelvételről Kulcsár Ágnes), amibe természetesen az is belefér, hogy itt-ott “alakítsanak” az eredeti szövegeken, talán még a maguk szórakoztatására is. A főszerepet is alakító Szabó Jánosnak rendezőként lehetősége volt testhezálló szereposztásra, ez az egyik erőssége az előadásnak, melyet remélhetőleg még sokan láthatnak a későbbiekben.
(erdon.ro / Rencz Csaba)

Keresés