Sillye Judit: Idő és távolság

Máté Imre emlékére

fagyott tócsák
tükrös szívén
hó dermed
szelek hátán
ünnep ül

gyantakönnyes
sebzett fenyő
a múlt
emlékei rést hántanak
tegnapokból
átjárónak

látomás
járdaszélen
áll a költő
tétován
hideg bolhássza
kabátját
motyogva hadonász
nem szereti sem ez
sem az

versei
a lét medrében
futó porszemből
sziklákat gyúrtak
gyarlóságunk béklyóiból
hogy megértsük
távolsága kellett
térnek és időnek

rozoga gyökerű
Érmellék fája
tudott emberül
boldogtalanságért
sorban állva
igazgyöngyöt
szórni a homokba

fény nyomában
lopva jár az árnyék
nem fedheti el
a csillogást
ki benne van
egy gondolatban
él
időn s téren át