A XX.század áldozatainak emlékére 2004-ben avatott emlékműnél kezdődött szombat délelőtt Érmihályfalván az első világháború helyi katonái, áldozatai előtt tisztelgett rendezvény. Az emlékmű a városközponti üzemanyagtöltő állomás mellett van, a közúti forgalom nyüzsgése, a hangzavar nem kedvezett az eseménynek, ennek megfelelően nem is történt más, mint a koszorúk elhelyezése. Fejet hajtott Cseke Attila képviselő, továbbá a Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ, az EMNP, a Szépkor Nyugdíjas Egyesület képviselői, és egy hozzátartozói család tagjai is virággal érkeztek
Délután hangszóróból felhangzott korabeli katonadalok, illetve vetített képek fogadták a kultúrházba érkezőket. Megjegyezzük: ha a sajtóban is hirdetett eseményre csak annyian elmentek volna, amennyien a város honlapján lájkolták és megosztották annak programját, máris háromszor annyian ültek volna a székeken, mint ahogyan történt… A megjelenteket Szilágyi Andrea muzeológus, a rendezvény egyik szervezője köszöntötte, átadva a szót Nyakó József polgármesternek. Az elöljáró egyebek mellett kifejtette: világszerte emlékeznek idén a “nagy háború” kitörésének 100 évfordulójára, ez nekünk is kötelességünk, hiszen a mi családjaink is megsínylették azt. A polgármester köszönetet mondott azoknak, akik tárgyi emlékeik felajánlásával segítették a kiállítást. A továbbiakban a Bartók Béla Citerazenekar katonadalokat adott elő, Varga Róbert történelemtanár pedig a háború előzményeiről, lezajlásáról és utóhatásairól tartott előadást.
A GGG Irodalmi Stúdió az alkalomra összeállított irodalmi műsort adott elő, ennek egyik érdekessége volt Szűcs József néhai katonának a frontról a háború egyik karácsonyán hazaküldött levele. Kovács Rozália helytörténész a kiállítás anyagát ismertette, elmondva: a tablókon lévő anyagot 3 részre osztották, az áttekinthetőség végett. A debreceni 39. gyalogezredből 31 nevet tudtak összegyűjteni, ugyanakkor 21 hadviselt zsidó katona adatait is fellelték, továbbá 42 katonának az adatait is, akik különböző ezredekben harcoltak Isonzó, Volhinia, Galicia, Doberdó hadszínterein. Sok segítséget kaptak a gyűjtőmunkához a családtagoktól, akik dokumentumokat, tárgyi emlékeket (érdemrendeket, érméket, fotókat, lövegekből a fronton készült használati tárgyakat, stb.) bocsátottak rendelkezésükre (a címbeli idézet is egy hazaírt levélből való). A tárgyi emlékeket az esemény végeztével visszaszolgáltatták a családoknak, a dokumentum-kiállítás egy hétig még a városi könyvtárba “költöztetve” megtekinthető.

(BN)