2013. September 24.
Az elmúlt hét végén a Százhold is nekilátott, hogy a Részek Viadalán megnyert 200 négyzetméter járdát elkészítse. Sőt, saját erőből kiegészítették a nyereményt. Ifj.Torda Imre beszámolója.
Jókedvű járdakészítők a Százholdon. Kiegészítették a nyereményt
Szombat reggel már 8 órakor nekikezdtünk a munkának, amikor fél kilenc felé meglátogatott bennünket Karsai Attila alpolgármester körülbelül nyolcan – tízen voltunk. Délelőtt, majd este felé Nyakó József polgármester is megnézte, hogyan haladunk: akkor már legalább húszan voltunk, a férfiak mellett asszonyok, gyerekek is ott voltak, de vittük a csapatunk piros zászlaját, és a versenyre készített Százhold-zászlót is, melyeket mindig ott tűztünk ki, ahol éppen dolgoztunk. Aki nem a betonozásban segített, az másként járult hozzá a közös munkához: Vas Julianna és Kovács Hajnalka fánkot sütöttek, más pálinkát, bort, sört, kekszet, kávét hozott. Délután 5 óráig dolgoztunk, amikor elfogyott a 40 zsáknyi cement – 127 méter járdával voltunk készen.
A vasárnap reggel 8 óra ugyancsak az utcán találta a munkásokat: a létszám nagyjából nem változott, de új arcok is feltűntek. Újra 40 zsák cement várt sorsára, mi pedig még előző nap 10 lejt gyűjtöttünk családonként, aminek felhasználásával az asszonyok Varjasi László udvarán nekiláthattak a bográcsos főzésének. A zászlók vasárnap is házról-házra vándoroltak előre, közben fogytán volt a fövény, de még nem voltunk készen. Így kaptunk még 4 köbmétert , hozzá 20 zsák cementet. Délután 5 órára elkészült 240 méter járda 80 centiméter szélességben, de nem akartunk ennyinél leállni, ezért összegyűjtöttünk az utcabeliektől még cementet, fövényt és deszkát a kofrácsoláshoz, és folytattuk: mintegy 310 métert sikerült leönteni összesen. Ott helyben gyűlést tartottunk, elhatározva, hogy jövő szombaton újra munkához látunk, és saját erőből még 40 métert készítünk, így a teljes utcahossz, azaz 350 méteren meglesz a járda! Munka után elfogyasztottuk a bográcsost, mellé a meglepetésként készült szilvalekváros kiflit. A munka után jöhetett a szórakozás: nagy bulit csaptunk, majdnem éjfélig tartott az éneklés és a tánc.
A két napon mindenki odaadóan dolgozott, volt, aki saját pénzén deszkát vásárolt, más betonkeverőt adott, szerszámokat hozott, de a zenét szolgáltató is hozzájárult a maga lehetőségei szerint a közös munkához. Közös vélemény volt, hogy megérte a fáradságot, és egyetértettünk abban is, hogy jövőre is ott leszünk a Részek Viadalán, “hozva a formánkat”. A verseny és a munka igazi közösség-összetartó események voltak, szép emlékek, és büszkeség volt látni munkánk eredményét.
A vasárnap reggel 8 óra ugyancsak az utcán találta a munkásokat: a létszám nagyjából nem változott, de új arcok is feltűntek. Újra 40 zsák cement várt sorsára, mi pedig még előző nap 10 lejt gyűjtöttünk családonként, aminek felhasználásával az asszonyok Varjasi László udvarán nekiláthattak a bográcsos főzésének. A zászlók vasárnap is házról-házra vándoroltak előre, közben fogytán volt a fövény, de még nem voltunk készen. Így kaptunk még 4 köbmétert , hozzá 20 zsák cementet. Délután 5 órára elkészült 240 méter járda 80 centiméter szélességben, de nem akartunk ennyinél leállni, ezért összegyűjtöttünk az utcabeliektől még cementet, fövényt és deszkát a kofrácsoláshoz, és folytattuk: mintegy 310 métert sikerült leönteni összesen. Ott helyben gyűlést tartottunk, elhatározva, hogy jövő szombaton újra munkához látunk, és saját erőből még 40 métert készítünk, így a teljes utcahossz, azaz 350 méteren meglesz a járda! Munka után elfogyasztottuk a bográcsost, mellé a meglepetésként készült szilvalekváros kiflit. A munka után jöhetett a szórakozás: nagy bulit csaptunk, majdnem éjfélig tartott az éneklés és a tánc.
A két napon mindenki odaadóan dolgozott, volt, aki saját pénzén deszkát vásárolt, más betonkeverőt adott, szerszámokat hozott, de a zenét szolgáltató is hozzájárult a maga lehetőségei szerint a közös munkához. Közös vélemény volt, hogy megérte a fáradságot, és egyetértettünk abban is, hogy jövőre is ott leszünk a Részek Viadalán, “hozva a formánkat”. A verseny és a munka igazi közösség-összetartó események voltak, szép emlékek, és büszkeség volt látni munkánk eredményét.
Ifj.Torda Imre