Körülbelül 50 diák vett részt a játékos angolórákon, és ez alatt az idő alatt a gyerekek szívéhez nőtt a kedves amerikai lány. Minden héten más család szállásolta el. Első héten a Nagy, második héten a Mármor és utolsó héten a Felvinczi család fogadta, de állítása szerint mindenhol remekül érezte magát, mindenhol érezte a törődést és a kedvességet. Ezekkel a családokkal aqua parkban és állatkertben is járt, illetve egy elő-születésnapi tortát is kapott, mivel 15-én volt 22 éves.

Két hét után úgy döntöttem, hogy megérdemel még egy kis lazítást, ezért én is elvittem magammal Nagyváradra, egy éjszakai strandra, ahol állítása szerint csodálatosan érezte magát, és nagyon boldog volt, hogy végre tudott valakivel hosszasan beszélgetni angolul, mert igazán ez volt az, ami neki nagyon hiányzott a három hét alatt.

Az elmúlt három hetet vele töltöttem, mint segéd és fordító, tehát ezalatt az idő alatt megtudtam, hogy könnyen beilleszkedett, nagyon megszerette az érmihályfalvi gyerekeket, és ambiciózus lévén minden órára készült valami érdekes témával. Elmondása szerint bár a meleg nagyon sokszor kifogott rajtunk, és sajnos a kinti tevékenységekre nem mindig került sor, a tornateremben számos kreatív játékkal szórakoztatta a gyerekeket. A táblaversenytől elkezdve a Hockey Pockey játékon át a Duck Duck Goose-ig nagyon sokféle olyan játékot tanultunk meg, amelyeket a tipikus amerikai gyerekek játszanak. Ezzel nemcsak a nyelvfejlesztésre került sor, hanem egy szeletet a kultúrából is megízlelhettünk.

Emellett a kultúrát említve a harmadik csoporttal, amiben már az iskola nagyobb diákjai voltak, Amerika történelmét és politikáját is kifürkészhettük, elmondtuk a véleményünket, az országunk saját politikai és gazdasági állását, és összevetve érdekes eredményeket kaptunk minden alkalommal.

A könnyes búcsúztatás pénteken zajlott egy, a diákok által szervezett közös buli keretén belül, amely a Zelk Zoltán Gimnázium kistornatermében zajlott. A gyerekek zöme rajzokkal búcsúzott el a ‘best teachertől” (legjobb tanártól), ahogyan nevezték a mindig energikus lányt. A tornatermet lufikkal díszítettük fel, és a gyerekek rajzai mellett megleptük a lányt egy 50 személyes csokoládétortával, amelyre egy gyakran használt mondatát írattuk rá: ‘That’s life’ – azaz ,,Ez az élet!”, illetve egy mézeskaláccsal, amely Érmihályfalva címerét ábrázolja. A figyelmességek meglepetésként érték a nehezen búcsúzó lányt, de miután megköszöntük mindannyian azt a sok mindent, amit tőle kaptunk, ő is elmondta, hogy remek embereknek tart minket, és egy igazi élmény volt neki ez a három hét. Reméljük, hogy ha lehetősége adódik, visszatér hozzánk a jövőben, mert nagyon a gyerekek szívéhez nőtt, és én is egy örök barátra találtam benne.

Jock Evelin