„Teljes szabadságot és egyenlőséget

           S minden magyarok közt szent testvériséget.

           Talpra magyar! – zúgott fel Petőfi ajkán.”

                                      (Szentimrei Jenő: 1848.Március 15)

2015. október 8-án jelentettünk meg a honlapon egy hadijelentést, melyet Gencsy Pál őrnagy fogalmazott meg és küldött el levél formájában Bihar vármegye honvédelmi választmányához Becskerekről.

A szabadságharc eseményeinek folytatásáról, az abban résztvevő katonák hősiességéről, hazaszeretetéről újabb jelentés készült, amit 1849. március 19-én küldött el.

Érmihályfalvi és gencsi Gencsy Pál (1801-1851) városunk szülötte, a Gencsy család jeles tagja, azt írja róla a Bihari Diéta antológia II. kötete, hogy „birtokos, nemesi származású. A szabadságharc kitörésekor érmihályfalvi birtokán gazdálkodik. 1848. június 19-től a Bihar megyei lovas nemzetőrség őrnagya. Októbertől egy 350 főnyi lovascsapat parancsnoka a Bánátban, 1849. februárjától Erdélyben alezredes.”

Íme a Honvédelmi Választmányhoz küldött hadijelentés, beszámoló:

“Idestova három hónapja mióta zászlóaljammal Erdély hegyes völgyes különböző vidékein táborozok. Január óta meg volt szakadva a közlekedés, csak néhány napja, hogy a rendes postajárás is megkezdődött (…)

A december hó 26-án kelt kormánybiztosi rendelet szerint a megyei lovas nemzetőrség akképp vala megbízva, hogy a Zaránd és Hunyad megyei határoldal felől berontással fenyegetett rabló mócok ellen védeni kell.

Vaskóhról alezredes Beke József vezérlete alatt zászlóaljam átlépte a bihari határbérceket, hatszáz főnyi honvédcsapattal és félüteg ágyúval Nagyhalmágyra vonult, egyesülendő az Aradról érkezett erővel Gál László vezérlete alatt. Az egyesült sereg hétezer fő lett és 22 ágyú erejű, mely Nagyhalmágyon és tájékán csaknem három hétig állomásozott.

Az akkoriban Nagyszeben alatt táborozó Bem tábornokot értesítették a hétezer főnyi seregnek Nagyhalmágyon való tartózkodásáról, aki úgy rendelkezett, hogy alezredes Kemény Farkas 800 honvédjával egyesüljenek és az egész hadtestet vigye Szeben alá.

Február 6-án Nagyhalmágyról el is indultunk Körösbánya és Brádon át, 19 órai folytonos lovaglás után Dévára éjféltájban érkeztünk. Alig szunnyadt azonban elfáradt, kiéhezett s a nagy hideg miatt elkényszeredett sereg a szállásán, éjfél után két óra tájban Salamon nevű főnök vezérlete alatt mintegy ötezer főre menő hátszegvidéki mócok által alattomosan, orozva megtámadtatott, s kezdék ölni, gyilkolni mély álomba fekvő katonáinkat. Az első riadó és vészágyú hallatára zászlóaljam késedelem nélkül kivonult a város szélére, hogy a majdan futamodó ellenséget űzőbe vegye, majd kétszázan estek el közülük, míg gyalogságunkból csak öt egyént öltek le a szálláson, alvás közben.”

Február hetedikén folytatni akarták útjukat Szeben felé, Bem tábornok seregével kellett találkozniok, aki „hat roncsolt ágyú fedezete alatt” a vízaknai csata után Dévára volt visszavonulóban. Piski helységnél, a hídnál levő dombon Gencsy seregének két szakasza, Nadányi főhadnagy és Fráter Béla hadnagy vezetése alatt harcolt, a megkezdődött ütközet 12 óra hosszat tartott változó sikerrel.

„A piski nevezetes csata után, melyet a nagy lengyel general maga véresnek nevezett, melyet csak egy Bem nyerhetett meg rettenthetetlen bátorsággal párosult ügyességgel, folytatták útjukat Pádon keresztül Szászvárosnak, Alvinc, Károlyfehérváron keresztül Medgyesre és Marosvásárhelyre. „A piski nevezetes ütközetben részt vett egész sereg félhónapi ajándékdíjjal jutalmaztatott, miben zászlóaljam is részesülni fog Bem tábornok ide küldött írásbeli rendelései szerint.”

„A február 9-i győzelem tette lehetségessé, hogy 30 nap múlva kiverje Bem Erdélyből a muszka abszolutizmus osztrák seregét. Folyó hó 11-én éjjel 1 órakor 30 ágyút, tömérdek lőszert és apró fegyvert, sok oláh, szász, osztrák és muszka foglyokat is kaptunk. Rövid időn belül meg lesz semmisítve az osztrák sereg, ma már nem hivatalosan ugyan, de halljuk, hogy Brassó is a miénk, Károlyfehérvár kész az átadáshoz. 16-án seregünk egy csapata Vöröstoronynál a szorost elfoglalta, az ellenség fut Moldovába, sőt a muszkák is kimentek. Puchner, Pfersman, Jovich, Graeser generálok pedig Fogaras földjén keresnek szétvert seregökkel kiéhezve, elrémülve, bujkálva menedékhelyet.

Magamat kegyeikbe ajánlott tisztelettel vagyok a tisztelt bizottmánynak alázatos szolgája Gencsy őrnagy. Marosvásárhelyt, március 19-én 1849.”

                           (Forrás: Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben)