Az Unirea 2000-ben nyerte meg legutóbb a Román Kupa megyei szakaszát, a siker ismétlésére szerdán délután lett volna lehetőség, az után, hogy a csapat 4 fordulót követően jutott el a döntőig (a Cserpataki Slovan ellen 2-1, a Székelyhídi SK ellen 4-1, a Diószegi SK ellen 1-0, a bajnok Szentmártoni CSC ellen 1-1/7-6.)

A Belényesben rendezett döntőben tehát a pályaválasztónak számított Gyapjúi Dacia, a bajnokság 5. helyzetteje, és a 11. helyen végzett Unirea találkozott. Úgy kezdtünk ahogyan elképzeltük: már a 8. percben vezettünk, amikor Crisan szögletét Hossu fejelte be – 1-0. Akár fordulópontnak is mondhatnánk a 10. percet, amikor Gego szemben a kapussal nem tudott betalálni, így nem lett rövid idő alatt kétgólos a vezetésünk, helyette az ellenfél fokozatosan átvette a kezdeményezést, aminek az lett az eredménye, hogy a félidő közepén egyenlítettek, Bustea 20-22 méterről lőtt a kapunkba egy, a középpályán megszerzett labdát – 1-1. Még egyenlő állásnál két igencsak tizenegyes-gyanús eset történt, mindkétszer Lakatos volt a szenvedő fél, illetve az egész csapat, hiszen a bíró sípja, egyik esetben sem szólalt meg… A 30. percben már a Dacia vezetett: szögletből találtak a kapunkba, sőt, a félidő előtt még növelték is előnyüket, amikor a 41. percben egy védelemben eladott labdát csatáruk rosszul talált el, aminek mégsem örülhettünk, mert valójában gólpassz lett belőle, társa az üres kapuba kellett csak gurítson – 1-3. Lakatos előtt adódott szépítési lehetőség, ám mintegy 10 méterről kilőtte a kapust.

A második félidő elején még megcsillant a remény, hogy visszajövünk a meccsbe, nem sokkal becserélése után Sándor volt eredményes – 2-3, s miközben úgy tűnt, az ellenfél fárad, mi aktívabbak lettünk, ám hatékonyabbak nem, mivel a sietség és türelmetlenség kapkodást, pontatlanságot eredményezett, a gyapjúiak pedig kontrákra rendezkedtek be. A 75. percben súlyosbodott a helyzet, Jude második sárgája után megfogyatkoztunk. Az ellenfél viszont a kapusa lecserélésére kényszerült, meglepő módon edzőjük állt a helyére, a szituációt ellenben nem használtuk ki, mert nemigen találtuk el a továbbiakban a kaput… Nem úgy a rivális, a 85. percben egy kontrában “megfogtak” bennünket – 2- 4, a kérdés eldőlt.

A győztes csapat a lefújás után átvehette a kupát, a mieinknek is jutott érem és oklevél, illetve a szomorú lehetőség, hogy végignézzék a másik csapat ünneplését.

Megvolt a lehetőségünk a győzelemre, voltak helyzeteink, melyeket értékesíteni kellett volna. A jobb helyzetkihasználás döntött a tapasztaltabb, higgadtabban játszó csapat javára. A vereség ellenére, a bajnokság egészét tekintve, egy jó eredménynek tekinthető, hogy a kupa második helyét megszereztük, mondta ifj. Fele Sándor, aki edzőtársával, Muzsnay Zsolttal, a következő csapatot szerepeltette a kupadöntőben: Gábor G. – Hossu, Jude, Foris, Balajti, Daroczi, Tóth (80. Kiss), Solymosán (57. p. Sándor), Crisan, Lakatos, Gego.

A csapat most egy hónapig szabadságon lesz, nyugodtan lehet nézni a VB-t.