Az érmihályfalvi RMDSZ október 23-án, csütörtök délután szervezte meg azt az ünnepségsorozatot, amely a reformátusravatalozó melletti Sass Kálmán emlékműnél kezdődött. Szabó Zsolt tiszteletes köszöntötte a megjelenteket, igehirdetésében rámutatott: a mi igazságunk Jézus, egyedül ő tud minket szabaddá tenni. Majd az 1956-os forradalom jelentőségéről, valamint Sass Kálmán mártír lelkész meghurcolásáról, örökségének megőrzéséről beszélt. A református gyülekezet kórusának ünnepi szolgálata után a koszorúzás következett. Először Karsai Attila polgármester helyezte el koszorúját az önkormányzat nevében az emlékmű talapzatára, majd Cseh László alpolgármester a helyi RMDSZ képviseletében koszorúzott.
Varga Róbert igazgató a Zelk Zoltán Gimnázium nevében, vitéz Hegedűs Attila székkapitány és vitéz Kovács Zoltán a Történelmi Vitézi Rend, Turucz Sándor főgondnok, Torda Imre és Nagy Imre gondnokok koszorúztak. A koszorúzás után együtt elénekelték a Szózatot, majd átsétáltak a Széchenyi téren található ’56-os emlékműhöz.
Jó volt látni a téren összegyűlt ünneplőbe öltözött tömeget, sokan érezték úgy jelen kell lenniük ezen a hősök előtti főhajtáson. Boros Emőke köszöntő szavai után felkérte Karsai Attila polgármestert, ossza meg ünnepi gondolatait. Az elöljáró többek között így fogalmazott: Hatvankilenc év telt el az óta, de az a láng, amely akkor fellobbant, nem hunyt ki sem a Duna partján, sem a Partiumban, sem az Érmelléken, sem a világban, ahol magyar szó hallatszik. 1956 nem csupán egy történelmi esemény, hanem erkölcsi örökség, amely becsületből, bátorságból és az összetartozásból született. Ebben a városban is éltek olyan emberek, akik nem voltak híresek, nem kaptak kitüntetést, de a szívükben lobogott ugyanaz a láng, amit a pesti srácok gyújtottak meg. Ők a mi helyi hőseink, akik tetteikkel bizonyították, hogy a bátorság nem rang, hanem belső tartás. Emlékezzünk ma rájuk is, mindazokra, akik kiálltak a magyarságért, a hitért, az igaz szóért. Mert ők tették lehetővé, hogy ma szabadon, emelt fővel emlékezhessünk. Tisztelet a hősöknek, dicsőség az 1956-os forradalom mártírjainak! Isten áldja Érmihályfalvát, és Isten áldja a magyar nemzetet! Zárta gondolatait a polgármester.
Utána Szabó Ödön RMDSZ parlamenti képviselő lépett a pulpitushoz. Nincs olyan évszázad a magyar történelemben, amikor ne lett volna forradalom. A Rákóczi szabadságharc után az1848-49-as forradalom és az 1956-os forradalom, mindig hozott egy olyan harcot a mi magyar közösségünknek, ami ugyan azért a célért indult el. A zsarnokság megdöntéséért, a magyar ember méltóságáért, először sikeresek voltak ezek a harcok, és mindegyiket külső erő segítségével verték le. Minden egyes vesztes forradalom után jön a megtorlás, de az emberi szívekben ott maradt a becsület, az emberek tudták, hol van az igazság. 1848 és 1956 a magyar büszkeség diadala, 1956 után a kommunista hatalom úgy dönt, hogy az erdélyi magyar intézményi rendszer elleni támadással meg akarja törni az erdélyi magyar értelmiséget, ettől azt remélik, hogy az erdélyi magyar értelmiség nem tud többé talpra állni. Most azokat ünnepeljük, akikről azt gondolták, hogy megfélemlítve kiírják a mi történelmünkből, de tévedtek, nem kiírták a mi történelmünkből, hanem beírták őket a magyar történelembe. Vélekedett többek között a képviselő.
A beszédek után a G.G.G. Irodalmi Stúdió verses zenés összeállítását hallgathatták meg majd pedig a Nyíló Akác Néptánceggyüttes részletet mutatott be az Ígéret földje című műsorából. Mindkét előadás vastapsot kapott a közönség soraiból.
Ezek után következett a koszorúzás, először Varga Róbert Cseke Attila szenátor képviseletében, majd pedig Szabó Ödön az RMDSZ parlamenti képviselője koszorúzott. Érmihályfalva város képviseletében Karsai Attila polgármester, a helyi RMDSZ nevében Cseh László alpolgármester, Borbély Csaba és Gyula Lehel alelnökök, az Érmihályfalvi RMDSZ Nőszervezet nevében Kovács Angéla elnök asszony és Fele Tímea alelnökasszony koszorúzott. A református egyház részéről Szabó Zsolt tiszteletes Turucz Sándor főgondnok és Nagy Imre gondnok, a római katolikus egyház részéről Bokor János kántor és Kussy Róbert egyháztanácsos, a baptista egyház képviseletében Kelemen Tibor gyülekezet vezető és Bartha József presbiter koszorúzott. Az Érmihályfalvi 1-es Számú Technológiai Líceum részéről Gergely Tamás tanár Boda Gabriella és Pál Ferenc diákok, a Zelk Zoltán Gimnáziumból Varga Róbert igazgató, Bánházi Zselyke és Belényesi Lilla diákok, a Történelmi Vitézi Rend nevében vitéz Hegedűs Attila székkapitány és vitéz Bokor János hadnagy koszorúzott. Az Érmihályfalváért egyesülettől Oláh Sándor elnök, a Nyíló Akác alapítványtól Darabont Alíz és Torda Imre kuratóriumi tagok, az ÉRMISZ részéről Borbély Simon Csenge és Medve Ádám, a VIDIFISZ képviseletében Sas Csaba, a Szépkor Nyugdíjas Egyesület nevében Magda Erzsébet elnök asszony és Szabó Ida titkár, a Partiumi Falugazdász Hálózat nevében Nagy László agrármérnök, falugazdász koszorúzott. Az Érmihályfalvi Egészségügyi, Szociális Központ részéről Paulenschi Annabella intézményvezető és Berei Ildikó aszisztens koszorúzott. Székely Albertre az érmihályfalvi csoport tagjára fia Székely Ernő valamint unokái és dédunokái emlékeztek, Rimay János emléke előtt pedig dédunokái Rimay Renáta és Kiss-Rimay Hanna tisztelegtek.
A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult.
Balázs József Attila
