Mikor "öklét rázta a Becsület szava"...*

Mikor “öklét rázta a Becsület szava”…*

2012. October 6.

A Dióverő Szíp Napok szombat délutáni programja az október 6.-i emlékezés jegyében telt, a kultúrházban, illetve a római katolikus templomban.

Thurzó Zoltán (zongora) és Bozsódi Beáta (cselló) a katolikus templombeli koncerten

A kultúrházban délután 15 órakor kezdődött a Nyíló Akác és az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoportok közös előadása, melyet az aradi vértanúk emlékének szenteltek. A nagyon szuggesztív produkcióban nem csak a kivégzésre ítéltek utolsó gondolatait hallottuk, de a szó, a zene és a tánc ötvözése által szinte személyes ismerőseinkké váltak a tábornokok, kik karnyújtásnyira tőlünk haltak meg, hogy aztán a szabadságvágy örök vágyában újraéledjenek.

A műsor után a jelenlévőket a nyugdíjasok Szépkor Egyesületének tagjai fánkkal kínálták.

A program a római katolikus templomban folytatódott, ahol hagyományosan sor kerül az október 6.-i megemlékezésre. Minden pad megtelt, és örömmel láthattuk a sok fiatalt – igaz, sokuk számára túl hosszúra nyúlt az esemény, ami talán nem is csoda, hiszen összességében 3 órát tartott.

Győrfi József esperes-plébános az aradi vértanúkért ajánlotta a szentmise áldozatát, prédikációjában pedig 2002-es, és 2003-as beszédéből idézett. Ezekben egyrészt arról beszélt, hogy bár a ’89-es események után már szabadon emlékezhetünk szabadságharcosainkra, de szabadságunk azóta sem tejes, mindig vannak, akik szabadságunkban és emberi jogaink gyakorlásában korlátozni akarnak, másrészt pedig arról, hogy a magyarságon belül nem az összetartás, hanem a széthúzás a jellemző – és mindezek 2012-ben is érvényesek! A nemzet sokszor és sokat fizetett szabadságáért, sokszor “meghalt”, de sosem maradt sírjában – ez azt jelenti, hogy örök életre van hivatva, mondta Györfi József tisztelendő.

Az ökumenikus szentmisén Balázsné Kiss Csilla református lelkész arról szólt, hogy nem csak az aradi, de a budapesti vagy éppen az érmihályfalvi golgotára is emlékezni kell a nemzeti gyásznapon – nem csak a hősökre, hanem az áldozatokra is. Mindazokra, akik gyűlölték a zsarnokságot, és áldozatai lettek úgy is, ha életben maradtak, és a mindennapok kereszthordozói lettek 1849-ben, 1920-ban, 1956-ban. Manapság, 2012-ben érezzük-e az igazi szabadság fontosságát? – tette fel a kérdést, majd választ is adott: egyedül a biblia szava lehet a mércénk.

A megemlékező gyászmise utáni műsorban közreműködött a GGG Irodalmi Stúdió, a vendéglátó egyházközség Jubilate Deo kórusa, a Veres László Zsolt Városi Kórus, Cormos Viktória, illetve a MIDESZ és az ÉRMISZ tagjai.

A nap utolsó programjaként, ugyancsak a római katolikus templomban – az előbbiek folytatásaként – Thurzó Zoltán zongoraművész és barátai, művésztársai koncertjére került sor (a részletes repertoár ide kattintva olvasható).

A Dióverő Szíp Napok vasárnapi programja itt olvasható.

(*Idézet a délután elhangzott, Kerecseny János – Az aradi tizenhárom című verséből.)

Mikor “öklét rázta a Becsület szava”…*

Keresés