Ahogyan eddig minden évben, a Móka Színjátszó Kör idén is megismételte a nagy sikerű szilveszteri kabaréműsorát, melyre január 18-án került sor a Bartók Béla Művelődési Házban. Mivel a szilveszter estéjén bemutatott előadást csak az óévet ott búcsúztatók láthatják, így minden évben óriási érdeklődés kíséri a darab ismétlését. Így történt ezúttal is, hiszen az Ellátták a bajunkat címet viselő kabaré kezdése előtt zsúfolásig megtelt a művelődési ház terme, kb. 300 ember várta a könnyed kikapcsolódást.

A műsort a Pódium Díjak és a Szépműves Díj átadása előzte meg, majd az idén 20. születésnapját ünneplő Móka átvehette a tortát, mely a szülinaposnak járt.

Ezt követte a csapat előadása, mely egyben a magyar kultúra napjának ünneplése is volt. Felgördült a függöny, és kezdetét vette a felhőtlen szórakozás. A Mézga család című rajzfilm ismerős dallamára írt, kicsit “mókásított” nyitódal megalapozta a jó hangulatot, mely aztán egyenes arányban emelkedett a szívből jövő nevetések fokozódásával. A klasszikus és saját jelenetek keveredése, az alkalomhoz illő dalok, a lelkes színjátszók és a mindent értő és élvező közönség együttese feledhetetlen órákat szerzett mindenkinek.

Újra bepillantást nyerhettünk egy posványlaki falugyűlésre, nevethettünk a szenesember félreértésein, együtt kacaghattunk Bözsikével, aki mindent összekuszál, ismét találkozhattunk Esvánnyal és Lajossal, a két emblematikus figurával, akik ezúttal egy “egészséges betegséget” szerettek volna megszerezni – hogy csak néhányat említsek a bemutatott 8 jelenet közül.

A dalok, melyek közt volt vidámabb és melankolikusabb is, klasszikus és modernebb egyaránt, tökéletes kifejezései voltak az érzéseknek, melyek az emberben az óév és újév határán kavarognak (The winner takes it all, A csönd éve, Szóljon hangosan az ének, Csak egy tánc volt, Mr. Alkohol, Szereted-e még, Ezt egy életen át kell játszani, stb.).

A közel 2 és fél órás műsor záródalát már a közönség is együtt énekelte a játszókkal, a vastaps pedig magáért beszélt. “Az éjjel soha nem érhet véget!” – hangzott a záródal, mint ahogyan a Móka szívvel – lélekkel átadott előadásai és a közönség szeretete sem. A terem szép lassan kiürült, a színpadon pedig régi és jelenlegi mókások felvágták a tortát, és együtt ünnepelték az elmúlt 20 esztendőt.

Boros Emőke Blanka