2015. July 27.
A "Saul fia" című magyar film nemrégiben elnyerte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, és Oscar-díjra is jelölik. Gondolná-e a kedves olvasó, hogy ehhez a sikerhez nekünk, Bihar megyeieknek is közünk lehet? Mert van!
Székely Tamás "hangvágó"
A “Saul fia” című 2015-ös, Nemes Jeles László rendezte film – egyéb elismerések mellett – a Cannes-i filmfesztivál nagydíját nyerte el nemrégiben, újra ráirányítva a nemzetközi reflektorfényt a magyar filmgyártásra. Nem meglepően Magyarország ezt a filmet nevezi a 2016-os Oscar-díjra, az idegen nyelvű filmek kategóriájában, bár egyes szakértők szerint akár a “főbb kategóriákban” is esélyes lenne az Oscarra. Gondolná-e a kedves olvasó, hogy ebben a sikerben “nekünk”, Bihar megyeieknek is lehet részünk? Mert van! A stáblistát böngészve azon találjuk Zányi Tamás hangmérnököt, akinek egyik fontos segítője volt az a Székely Tamás, aki Nagyváradon született, majd Budapestre kerülve lett “hangvágó”.
– Ki ön, Székely Tamás, és hogyan került Budapestre?
– Nagyváradon születtem 1984-ben, ott is nőttem fel. Óvodás koromban kerültem először kapcsolatba az Ady Endre Líceum épületével és az általánost leszámítva érettségiig ki is tartottam mellette. Kémia-biológia osztályba jártam és bár szüleim nagy kémikusok – édesanyám gyógyszerésznő, édesapám vegyészmérnök – számomra nagyon hamar kiderült, hogy nem ez lesz a fő csapásvonal az életemben. 15 évesen kezdtem gitározni tanulni, valamint megismerkedni a hangmérnöki szakma alapjaival és többé nem volt kérdés: hangmérnök leszek. Bár azt akkor még nem sejtettem, hogy a zenéhez igen kevés közöm lesz. 2002-ben Pestre jöttem, a Budapesti Műszaki Főiskola Villamosmérnöki karára. A főiskola harmadik évében mindenkinek szakmai gyakorlatra kellett menni. Az összes budapesti stúdióhoz bejelentkeztem, de csak kevesen álltak szóba velem. Az R.D.I. Stúdióba – aminek fő profilja a filmes hangutómunka – rövid levélváltás után be is hívtak és onnantól kezdve mint lelkes kibic vettem részt a stúdió életében. Így kerültem hát kapcsolatba a film világával. A szakmai gyakorlat pár hónapja alatt többet tanultam, mint főiskolás éveim alatt összesen. Ebben óriási szerepe volt Dr. Erdélyi Gábornak, a stúdió tulajdonosának, aki igen tekintélyes szakmai múltra tekinthet vissza. Ő volt a hangmérnöke ugyanis számos legendás magyar nagyjátékfilmnek, mint például „A tizedes meg a többiek”;. Azóta eltelt tíz év és roppant szerencsésnek mondhatom magam, amiért folyamatosan a legjobbaktól tanulhattam.
– Mit is jelent az, ha valaki ,,hangvágó”, ahogyan ön fogalmazott előzetes beszélgetésünkben?
– A hangvágó szónak több jelentése is lehet. A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb a szinkronfilmes példa, amikor a magyar szöveget kell egy idegen nyelvű film szájmozgására “ráigazítani”;. Játékfilmeknél viszont ennél sokkal összetettebb, kreatívabb dologról lehet szó, ami több munkafolyamatot is magába foglalhat. Így a hangvágó nem is mindig találó kifejezés, viszont a magyar nomenklatúrában nincs megfelelőbb szó rá. A filmhang-utómunka több folyamatból áll össze. Minden az eredeti, forgatáson felvett dialógok vágásával, tisztogatásával kezdődik, legtöbb esetben ez lesz a film váza. Erre kerülnek rá a különböző atmoszférák, hogy a néző egy térbe kerülhessen a cselekménnyel, a speciális effektek, amik egy autósüldözés hangjaitól a menetelő ork seregig nagyon sok mindent magukba foglalhatnak, a dialóg és zörejszinkron felvételek valamint a zene. Egy hollywoodi film vége-főcímét böngészve láthatjuk, hogy külön ember vagy csapat felel az eredeti hangokért, más veszi fel a zörejszinkront, amit aztán majd más valaki vág meg és így tovább és így tovább, egészen a keverésig, aminek a végén a sok építőkockából felépül a filmnek a moziban is hallható kevert hangja. A kreatív folyamatot ott a sound designer – hangtervező – tartja kézben és olyannyira fontosnak tartják mind a vágást mind a keverést, hogy külön Oscar díjjal jutalmazzák mindkettőt. Ezzel a sokszor 25-30 fős hangstábbal szemben itthon nagyon sokáig 1 ember vitte végig az egész filmet a forgatástól a keverésig. Ő volt a hangmérnök. Mellette a hangvágó csak mint technikai kisegítő személyzet szerepelt. Az elmúlt pár évben ez kezdett megváltozni és megfigyelhetünk itthon is 2-3 fős kis “hangcsapatokat”;. Viszont a feladatkörök messze nem annyira szeparáltak mint külföldön, az elnevezések pedig semmit sem változtak a régi rendszerhez képest. A “hangmérnök”; tartja kézben a szálakat, az ő elképzelései alapján jön létre a film hangja, amit aztán ő is kever le. Ő a “sound designer”;. Viszont a “hangvágó”; megszűnt csak technikai kisegítő lenni. A “hangvágás”; elnevezésbe ma épp úgy beletartozhat a szó szerinti szinkron vágás, mint egy teljes jelenet hangjának a felépítése vagy az előkeverés.
– Milyen munkái voltak korábban? Esetleg milyen ismert filmen dolgozott?
– Az elmúlt 10 évben több mint 40 produkcióban vettem részt. Dolgoztam a Varga Katalin című filmben, amiért a hangcsapatot a 2008-as berlini filmfesztiválon ezüst medvével jutalmazták. Kevertem egy indiai filmet “The Ship Of Theseus”; címmel, ami Mumbaiban legjobb hangi díjat kapott és a TIFF-en is nagy sikerrel mutatták be. A “Liza, a rókatündérben”; a zörejszinkron felvételért és vágásért voltam felelős, az HBO “Terápia”; és “Társas játék”; című sorozatának egyes epizódjainak pedig az eredeti hangjáért. De volt szerencsém februárban a Magyarországon forgó új Ridley Scott film forgatásán is részt venni, látni hogy dolgoznak a nagyon nagyok.
– Hogyan került kapcsolatba a ”Saul fiával”, és mi volt a feladata?
– Szabadúszóként már több mint 2 éve dolgozom Zányi Tamás stúdiójában a Saint Audioban. Általa kerültem kapcsolatba Nemes Jeles Lászlóval és a Saul fiával. Miután megnéztem a filmet, boldogan mondtam igent arra a kérdésre, hogy lenne-e kedvem segíteni neki a hangutómunkában. Ők régóta dolgoznak együtt, hisz László első filmjének, a “Türelemnek”; is Tamás volt a hangmérnöke. Első menetben egy igen átfogó zörej és hangeffekt listát készítettem, hogy lássuk pontosan milyen hangokra lesz szükségünk. Azok közül mit tudunk esetleg mi magunk rögzíteni és ehhez milyen kellékek szükségesek. A vizes jelenetekhez például a Dunában pancsolva gyűjtöttünk hangmintákat, ami március elején annyira nem volt kellemes. Ezután olyan atmoszférákat kerestem, melyek valami miatt érdekesek és felhasználhatók a filmben. Egyáltalán nem könnyű és igen nyomasztó dolog elképzelni, hogy milyen hangja is lehetett egy haláltábornak… Végül pedig egy-egy jelent – mint például a film végi lázadás – részletesebb kidolgozására kért Tamás. Ehhez korhű lövés, robbanás hangokat kellett bevágni, kiabálás, verekedés hangjait. Megteremteni a lázadás káoszát. Általánosságban elmondható, hogy építőkockákat adtam Zányinak amit aztán ő saját elképzelései szerint gyúrt, formált, alakított és épített be a filmhang egészébe.
– Mennyire érzi részesnek magát a sikerben, illetve változott-e valami ennek következtében az életében? Például nőtt-e a szakmai tekintélye?
– Ez igen érdekes kérdés. Számomra is a díjátadó estéjén jött a felismerés a filmnek való drukkolás közben, hogy bár a film végleges hangjáért teljes mértékben Zányi Tamás a felelős, abszolút részesnek érzem magam a sikerben, az valamennyire az enyém is. De ettől még nem hiszem, hogy bárminek is meg kéne változni az életemben, a szakmai tekintélyem sem nőtt szerintem jelentős mértékben.
– Milyen filmeken dolgozik most?
– Jelen pillanatban szintén Zányi Tamással dolgozunk Edelényi János “The carer”; című filmjén, amit Angliában forgattak Brian Cox főszereplésével, de hamarosan kezdődik az HBO ősszel debütáló sorozatának hangutómunkája, aminek én leszek az egyik vezető hangmérnöke.
(erdon.ro / Rencz Csaba)