2020. January 21.
"Voltunk. Vagyunk. Legyünk!" Ezzel a mottóval szervezett megalakulása 30. évfordulóján ünnepséget az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet pénteken.
A várost bemutató kisfilm levetítésével kezdődött pénteken este a Gödör rendezvényházban az az ünnepség, melyen arra emlékeztek, hogy a városban 30 évvel korábban alakult meg a helyi RMDSZ-szervezet. Az alakuló ülésnek nevezhető összejövetel 1989. december 27-én volt a kultúrházban, elevenítette fel a megjelenteket köszöntő megnyitójában Nyakó József polgármester, a szervezet jelenlegi elnöke, az akkori történések egyik mozgatórugója. Egyebek mellett kifejtette, hogy valójában 100 éve keresi a romániai magyarság azt a román pártot és azt a szándékot, mely gyakorlatba ülteti a gyulafehérvári nyilatkozat elveit, harminc éve pedig egy újabb remény kapott lábra ezt illetően, ami sajnos csak ideig-óráig élt. A hallgatóságot tekintve a megjelentek nagyrésze a szervezet tisztségviselője volt az elmúlt évtizedekben, ehhez fűződően megjegyezte: az idei választások kapcsán is keresik és várják azokat a személyiségeket, akik a szervezet további munkájának zálogai lehetnek. A találkozón megjelent Cseke Attila szenátor és Szabó Ödön képviselő, a megyei szervezet elnöke, illetve ügyvezető elnöke is.
Előbbi szólalt fel először, a szervezett akkor megyei elnökének, Nagy Bélának egy 1991-es beszédéből idézve, melyben az már akkor megállapította, hogy a romániai magyarság csak magára számíthat. A 30 év alatt sok minden változott, de ez nem, és az RMDSZ is egy biztos pont maradt, ugyanazzal a névvel, logóval, és minden alkalommal “megugorva” a választási küszöböt, fejtette ki a megyei elnök, hozzátéve: annak záloga, hogy az országos és megyei szervezetek jól működjenek, a helyi közösségek szorgalma és kitartása, ezért mindenkinek köszönetet mondott, aki csak egy téglát is beépít a közös házba. Szerinte az RMDSZ-nek és az etnikai alapú politizálásnak nincs alternatívája.
Szabó Ödön kérésére az évtizedek alatt eltávozottakra emlékeztek rövid, néma főhajtással, majd a politikus az elmúlt választásokra készült plakátok jelmondatainak sorjázásával követte nyomon a 30 év terveit, célkitűzéseit. Kós Károly “kiáltó szavának” nyomán fogalmazta meg, hogy lehet búslakodni a múlton, de nekünk a cselekvésre kell összpontosítani. Kihasználva az alkalmat, bocsánatot kért azoktól, akiket megbántott, megsértett, vagy akik úgy vélik, az RMDSZ őket nem képviselte, mert “szembe kell nézni azzal, hogy tévedhetünk”. A képviselő szerint az RMDSZ a politikai csatározások ellenére tiszteletet vívott ki a román pártok előtt: elismerik szakembereit, progresszivitását, szavahihetőségét, és ezek azok az erények, amikre a szövetség minden tagja büszke is lehet. A szervezett haladó jellegére példaként említette, hogy míg most az USR forradalmi újításként kezeli a berkeiben javasolt előválasztást, azt az RMDSZ évtizedek óta gyakorolja. “Lehet valakinek más- és különvéleménye, de közösen kell mozdulnunk”, zárta beszédét Szabó Ödön.
A továbbiakban díszoklevelet kaptak azok, akik az elmúlt években valamilyen tisztséget töltöttek be a helyi szervezetben, de csak azok, akik ma már nincsenek funkcióban, illetve eleget is tettek a meghívásnak. Már közben is, majd utána egyre-másra elevenítették fel a ma már helytörténeti értékkel bíró sztorikat a “forradalmi, lelkes időkből”, a beszélgetés a Himnusz éneklése után, a svédasztalos fogadás közben is folytatódott, nótázással színesítve.
(Bihari Napló)