Már lassan megszokjuk, hogy a Szépkor egyre többet hallat magáról. Az egyesület tagjai bebizonyították, hogy nem kell feltétlenül nagy, rendkívüli dolgokat cselekedni ahhoz, hogy jól érezzék magukat, itthon, a saját településükön is összegyűlhetnek, és örülhetnek egymás lelki közelségének. Vasárnap, július 3-án, nagyszülők és unokák találkoztak egymással az Érmihályfalvi Bartók Béla Művelődési Ház nagytermében. A vártnál kevesebben jelentek meg ugyan, aminek, szerintem, az a fő oka, hogy nem jöhetett el mindenki unokája, ugyanis a távol lakók nem engedhették meg maguknak a hosszabb itt tartózkodást. Az sem volt feltűnő, hogy egyedül e sorok írója képviselte a férfiúi nemet, ugyanis alig van férfi az egyesület tagjai között.

Az egyesület két társelnöke, Bobes Erzsébet és Magda Erzsébet, nem tudta meghazudtolni pedagógusi mivoltát, így aztán olyan játékokat eszeltek ki, amelyek kellemes szórakozást nyújtottak minden korosztálynak. Kipróbálták például azt, hogy az unokák mennyire ismerik a nagyik gyermekkorának felejthetetlen, csoportos játékait, s kicsik és nagyok, „szép-és még zsengekorúak”;egyaránt, önfeledten, együtt játszottak, kergették egymást az Elvesztettem zsebkendőmet című játékban. Nehezebb volt rávenni a fiatalokat a versmondásra, az éneklésre, az idősek azonban megmentették a helyzetet, ér két szólamban énekeltek el egy egyházi éneket. Az unokák azonban remekeltek , amikor olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, amelyek a családra, a rokonsági kapcsolatokra stb. vonatkoztak. Amikor aztán táncra került a sor,megtanították „őseiknek”;az általuk kedvelt csoportos, modern táncokat, melyeket hamarosan kecsesen jártak a nagymamik is,és igen ügyesen tapsoltak, léptek egyik oldalról a másikra a zene minden testrészt megmozgató ritmusára.

Pihenésképpen frissen sütött, cukrozott, vagy, tetszés szerint, dzsemmel ízesített fánkkal és forró teával kínálták meg a jelenlevőket. Egyik legnagyobb érdeme, szerintem, az volt ennek a találkozónak, hogy kirángatta az ifjakat a számítógép, tehát a lélektelen internet mellől, s az örök fiatal nagyik megmutatták nekik, hogy így, együtt is lehet szórakozni, nem csupán a személytelen diszkóban.

Mit mondhatnék zárásképpen?! Csak így tovább, ördög vigye az öregséget, az nem jelenthet lemondást, elzárkózást a világtól! Ezt bizonyítja ékesen a Szépkor Egyesület minden egyes rendezvényével.

Boros József