A labdarúgó V.-Liga első csoportjának nyolcadik fordulójában az Unirea a tabella utolsó helyezettjéhez látogatott, és a margittai Electric Star elleni meccs nagy arányú győzelmet sejtetett.
Az összecsapást Feketeerdőn rendezték, ahol maroknyi helyi szurkoló – vagy inkább érdeklődő – álldogált a kerítés mentén, illetve a pálya melletti úton. Néhányan felemlegették azokat a “szép időket”, mikor még az egyetlen megyei ligában a helyi, néhai Sticla névre hallgatott csapat vívta küzdelmeit az akkori Unireával. Hol van már az az üveg, és az az üveggyár…
A kellemes őszi napsütésben a már sok színben pompázó erdős hegyoldalak gyönyörű díszletet biztosítottak a találkozóhoz, melyen a “hazaiaknak” bevallott célja volt minél kisebb gólarányú vereséggel elhagyni a pályát. Ebben nagy segítségükre volt a minősíthetetlen talajú pálya, melyen sosem lehetett tudni, merre pattan a labda, és az sem lett volna meglepő, ha egyszer csak egy kíváncsi vakond dugta volna ki a fejét a bokaficamító hepehupák között.
A labda már az 5. percben a margittaiak hálójába került, de a bíró lest jelzett… A továbbiakban nem soroljuk fel a kialakult Unirea-helyzeteket, hiszen gyakorlatilag minden támadás egy-egy helyzet volt, a vendéglátók szinte át sem lépték a felezővonalat. Ennek ellenére egyre késett a gól, a margittai kapus legalább háromszor védett már védhetetlennek tűnt helyzetben… A gólcsend az első félidő utolsó negyedébe lépve tört meg, Benciu beadását Gábor továbbított a hálóba – 1-0.
A látottakkal Szabó Zoltán edző sem volt elégedett, erre utalt, hogy szokatlan módon már az első félidőben cserére, sőt, cserékre szánta el magát, ráadásul csak pár perccel a szünet előtt (lásd. az összeállításnál).
A második félidőben mit sem változott a játék képe, helyzet helyzet után, többször a kapufán csattant a labda, a hazaiak pedig egyre többször kerültek a földre, néha mintha csak pihenni akartak volna egy kicsit. Akadt dolga bőven a nézők által Marcelának szólított asszisztensnőnek, aki a taktikai utasítások bekiabálásoktól sem riadt meg, és láthatóan emlékezhetett a fentebb már említett szebb időkre is.
Ahogy fogyott a hazaiak ereje, nőtt ingerültségük, a csapat legjobbja, a kapus például komoly verést ígért a lefújás utánra a bírónak, akinek valóban voltak kétségbe vonható ítéletei, de nem rajta múlt a három pont sorsa. Végül ugyanis nem volt kétséges, ki nyer: a 71. percben Illés középre passzát Fele mintegy 20 méterről vágta a hálóba – 2-0; a 74. percben egy távoli lövést a kapus középre ütött ki, amit Sándor “küldött vissza” – 3-0; a 81. percben Kerezsi szögletét Solti fejelte a hálóba – 4-0.
Az Unirea összeállítása: Szász – Horváth (76.p. Kis), Nagy, Csiri, Lakatos (43.p. Solti), Létai, Fele Sz. (87.p. Szabó), Illés, Gábor, Benciu (72.p. Kerezsi), Keresztúri (43.p. Sándor Kr.).
A következő fordulóban a Tatarosi Săgeata látogat a Praszler stadionba.