Amint arról beszámoltunk, szerdán kezdődött meg Hajdúnánáson a négy város részvételével zajló “Nemzetek és generációk együtt” címet viselő testvérvárosi találkozó. A Hajdúnánást, Érmihályfalvát, a szlovákiai Pöstyén, és a lengyelországi Ustron képviselőit felvonultató találkozó harmadik napján, pénteken a délelőtti program a “Helyünk és szerepünk az Unióban” című interaktív előadással, tapasztalatcserével kezdődött a Kéky Lajos Városi Művelődési Központ színháztermében. Ezen részt vett az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület képviseletében Bobes Erzsébet elnök, illetve Magda Erzsébet alelnök. A kulturális és nyelvi sokszínűség jegyében tartották meg azt a vers- és prózamondó versenyt, melyen városunkat Keresztesi Judit és Kovács Nikoletta képviselte.

A délutáni órákra a szabadidő belátás szerinti eltöltését engedélyezték a szervezők a vendégeiknek (városnézés, strandolás – megjegyzendő, hogy a strandra állandó szabad belépőt kaptak a találkozó résztvevői).

Délután helyi idő szerint 18 órára hirdették a szervezők a Hajdúknak Szépe elnevezésű szépségversenyt. A főtéren, Bocskai István szobra mellett építették fel erre a célra a színpadot, a téren téblábolva már a kezdési időpont előtt észrevehettük, hogy gyülekeznek a szépségkirálynő-jelöltek – ez nem volt nehéz, látva a frizurákat, a válfákon vitt ruhákat. De a Nyíló Akác táncosait is fel lehetett fedezni a készülődők között, hiszen a lányok “szabadtéri hajfonása” is egy spontán látnivaló volt, mielőtt elvonultak a kultúrházbeli öltözőbe.

Az esemény megnyitásaként Szólláth Tibor házigazda polgármester tréfásan megjegyezte, hogy “két esemény tartja most lázban a világot, az egyik a nánási szépségverseny, a másik a londoni Olimpia megnyitója” – utalt ezzel a világjátékok nem sokkal későbbi kezdő ünnepségére.

A versenyen 16 ifjú hölgy vonult fel. A szervezők a többi testvérvárosnak is felajánlották, hogy hozzák el “szépségeiket” a versenyre, ám – tekintve az előzetesen megadott, viszonylag szigorú feltételeket (egész napos felkészítés, a ruha, a cipő, a fodrász és a smink saját biztosítása), ezzel csak a lengyelek éltek. Igaz, ők három lányt is neveztek, és mint kiderült, a szabályokat sem vették olyan komolyan, hiszen az egyébként nagyon szimpatikus lányoknak nem volt az előírtaknak megfelelően sem cipő, sem ruha – de ez mit sem vont le a jó hangulatból.

A verseny öltözködési szüneteiben léptek színpadra a táncosok. A lengyelek és a szlovákok nem érkeztek tánccsoporttal, így ebben csak a házigazdák és az érmihályfalviak jeleskedtek. A hajdúnánásiakat a Nána Táncstúdió és a Gimnasztráda tánccsoport képviselte bécsi keringőtől latin mixig több stílusú koreográfiával.

A Nyíló Akác háromszor lépett fel, sorrendben szatmári, szilágysági és mezőségi táncokkal. Igaz, utóbbit már kevésbé kötötte le a közönséget, ugyanis kiderült, hogy az utcai-, fürdő-, majd estélyi ruhás felvonulás után véget ért a szépségverseny, és megkezdődött a szavazás a verseny közönségdíjasának kiválasztására. Mindez természetesen nem befolyásolta a táncosaink teljesítményét.

A nap zárásaként utcabált hirdettek a szervezők.