Kötődések volt a címe Rácz Eliza Beáta és Rácz Ervin Gyula nagyváradi képzőművészek és művészetpedagógusok kiállításának az érmihályfalvi Gizella Művelődési Központban.
A megjelenteket Boros Emőke tanárnő, a kiállítás megnyitójának moderátora köszöntötte, majd felkérte Karsai Attila polgármestert ossza meg ünnepi gondolatait. Az elöljáró köszöntőjében többek között kiemelte, első alkalom városunkban, amikor helyi gyökerekkel, kötődéssel rendelkező művésztestvérek mutatják be műveiket. Itthon és külföldön nagyon sok kiállításon vettek részt, most először lettek kiállítva Érmihályfalván ezek a képek, talán úgy is mondhatjuk hazatértek az alkotások. Örömmel mutatjuk be városunkban a képzőművészet minden ágának képviselőit, mert ez az alkotóknak és a művészet iránt érdeklődőknek is egy kiváló lehetőség a találkozásra, ismerkedésre, zárta gondolatait a polgármester.
Nem kellett senkinek megmagyarázni, miért választották a művész testvérek ezt a címet kiállításuknak. Ugyanis a szép számú érdeklődő, a pedagógus kollégák, rokonok, barátok, egykori és mostani tanítványok, vagy pedig azon helybéliek közül került ki, akik emlékeiben még mindig elevenen él a példás családi és társadalmi életet élő nagypapa Rácz (Fecske) Gyula prímás emléke. A Fecske név azt jelentette, hogy mindig elegánsan járt az utcán, rendezvényeken kifogástalan fehér ingben és sötét öltönyben tisztelte meg hallgatóságát.
A rendezvény következő mozzanata, Giordano Filomena hegedűművésznő a líceum tanárnőjének előadásában Johann Sebastian Bach: Aria című műve, majd pedig meglepetésként Ervin nagyobbik fiának, Leónak és Giordano Filomenának a duettje, amelyben ugyancsak J.S.Bach Minuett című művét szólaltatták meg. Leó a Nagyváradi Művészeti Líceum VII. osztályos diákja, aki ezzel az előadással kívánt dédapja, Rácz Gyula előtt tisztelegni.
A kötődés több jelentést is hordoz, kötődés a múlthoz és jelenhez, gyökereikhez, a helyhez ahol szüleik és nagyszüleik éltek egykoron, Érmihályfalván, ugyanakkor a testvérek közötti kötődést is szemlélteti, amelyet sem idő sem távolság nem szakíthat el.
Mindketten 1995-ben kezdték középiskolai tanulmányaikat a Nagyváradi művészeti Líceumban, ezt követően felsőfokú végzettséget a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karán szereztek. Mindketten két egyetemi diplomát birtokolnak, festészet és restaurálás-konzerválás szakokból. Eliza posztgraduális képzésben részesült, mesteri diplomát szerzett ugyancsak a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karán.
Egyetemi éveik után visszatértek alma materükbe tanárként ahol, azóta diákok százait vezették be a vizuális kifejezés világába, hangsúlyt fektetve arra, hogy az alkotás ne csak technikai gyakorlat, hanem személyes és értelmezői élmény legyen számukra. Diákjaikkal számos kiemelkedő eredményt értek el megyei, országos és nemzetközi szinten.
Eliza alkotásaiban érzékenyen mutatja be az emberi lélek finom rezdüléseit, műveiben gyakran megjelennek a meditatív terek, fény és az árnyék, a természeti szimbólumok összefonódnak a belső tájakkal, érzelmi állapotokkal. Alkotásaiban különböző technikákat alkalmaz, nagyobb kompozíciós felületein akril festéket és vegyes technikát alkalmaz, míg kisebb méretű munkáiban a tűzzománcot is alkalmazza. Különféle zománctechnikákat alkalmaz, gyakran társítja a festett zománcot a szabadon maradt polírozott vörösréz felületével, illetve egyes tűzzománcaiban applikációkat használ fém, féldrágakövek vagy muránói üvegek. Felsorolni is nehéz lenne azokat a helyeket ahol alkotásait bemutatták, Nagyváradtól Temesvárig, Buzău-tól Bârlad-ig, az Artmark Aukciósház Bukarest is bemutatta munkáit, 2020-ban a Brukenthal Nemzeti Múzeum: ,,Értelem és Érzelem” című kiállításán csodálhatták meg alkotásait. Magyarországon 2011 óta rendszeresen bemutatják munkáit.
Rácz Ervin alkotásait a természet és az emberi belső világ iránti mély figyelem jellemzi. Festészeti praxisában finom színrétegeken, szimbólumokon és elmosódó tájakon keresztül kutatja a múltat, az emlékezet, az identitás és a lelki folyamatok vizuális megjeleníthetőségét. Kompozícióiban a klasszikus festészeti technikákat, akvarell, olajfesték, akrill, kortárs szemléletmóddal ötvözi.
Ervin számos alkotása azt tükrözi, hogy ő akvarellben gondolkodik, és ez nem csupán technikai választás, hanem belső attitűd. Amikor az ő munkáit szemléljük, először talán a finomság tűnik fel, a színek leheletnyi átmenetei, rétegződései, a fény, ami mintha belülről világítaná meg a papírt. Ervin kiválóan használja az akvarellt a hangulatok, a légiesség és a finom érzelmi átmenetek kifejezésére. Ő is rendszeresen részt vesz csoportos kiállításokon, alkotótáborokban. Alkotásait bemutatták Debrecenben, Bukarestben, Jászvásáron, Bákóban, Kisinyovban, Ploiești, Piatra Neamț galériáiban és múzeumaiban. Ezek mellett restaurálási munkákat végzett, valamint vallási tematikájú munkákat vállalt több zsinagógában, kápolnában és székesegyházban.
A két művész eddigi munkásságának összefoglalója után Anca Maghiar művészettörténész, a Művészeti Líceum tanára, Ervin felesége szólt a közönséghez. Elmondta, különleges és kivételes dolog egy olyan családban élni ahol mindenki valamilyen művészeti ág felé mutat érdeklődést, vagy már mesteri szinten műveli azt. Gondolatai végén még nagyon sok ilyen szép kiállítást, közös munkát kívánt a Rácz testvéreknek.
Ezután a két művész gondolatai következtek, először Ervin szólt a hallgatósághoz. Felidézte pályája kezdetét, ugyanis először itt kezdett oktatni Érmihályfalván majd innen került Nagyváradra. Meghatottan idézte fel életútjának azon szakaszait amelyek Érmihályfalvához kötődnek, majd megköszönte a lehetőséget művei bemutatására.
Ezután Eliza lépett a mikrofonhoz, elsősorban a jelenlévők megtisztelő részvételét köszönte meg, majd a gyerekkori emlékek felidézése következett. Akkoriban meglepődve tapasztalta, hogy nagyon sokan vettek részt nagyapja, Rácz Gyula prímás temetésén, gyerekként ebből arra a következtetésre jutott, biztosan nagyon sokan szerették és tisztelték Gyula bácsit. Külön köszönetét fejezte ki a jelen lévő Dávid Mária tanárnőnek, aki mellettük állt a legnehezebb időkben, nagymértékben neki köszönhető az, hogy művész lett belőlük. Köszönetét fejezte ki Karsai Attila polgármesternek a kiállítás lehetőségéért, valamint a Gizella Művelődési Központ munkatársainak.
Karsai Attila zárszavában megköszönte mindenkinek, akik megtisztelték a kiállítás megnyitóját, elárulta, mióta megismerte a művésznőt, azóta a művészetek iránti érdeklődése is tágabb teret nyert. Végezetül a kiállítók és közreműködők virágcsokrot és ajándékokat kaptak, majd következett a kiállítás megtekintése.
Balázs József Attila