Nemrégiben számoltunk be arról, hogy a megye északi részén lévő 22 település létrehozta az Észak-Nyugati Önkormányzati Fejlesztési Társulást annak érdekében, hogy közösen találjanak megoldást az ivóvíz- és csatornahálózatok kiépítésére, illetve helyenként a megkezdett beruházások befejezésére. Akkor annak kapcsán ejtettünk szót a témáról, hogy az Európai Unió Környezetvédelmi Ágazati Operatív Programjának keretében lehet támogatást kérni minderre, és minisztériumi közreműködéssel elkészült egy előzetes felmérés. Időközben Brüsszelből megérkezett egy pozitív visszajelzés, így következhet a részletek kidolgozása. Ennek jegyében tartottak az érintett városok és községek elöljárói egyeztetést szerdán délután Bihardiószegen.
A tanácskozás után Szabó Ödön RMDSZ-es képviselő (képünkön Cseke Attila képviselő és Mados Attila diószegi polgármester között) kifejtette: Románia EU-csatlakozásakor vállalta, hogy minden településen, ahol legalább 50 ember él, ott lesz ivóvíz-, ahol legalább 2000, ott lesz csatornahálózat. Az EU ennek megvalósításához ad támogatást, de azt bizonyos feltételekhez köti. Ilyen például, hogy a települések hozzanak létre régiós társulásokat, illetve, hogy a szolgáltatásokat egy üzemeltető kezelje, aki biztosítékot jelent a minőségre, illetve a környezetvédelemre is. Ezt a társulást a 22 település létrehozta, egy korábbi, Érmihályfalvi központú szerveződés kibővítésévél, és távlatokban lehetőség lesz még további 8 vagy 9 tag bevonására, amivel a megye teljes északi területe le lesz fedve. A tervek szerint a regionális szolgáltatóvá a margittai bővül ki, aminek az érintett települések részvényesei lehetnek, akár csak egy részvénnyel is. A program keretébe mintegy beemelik a már megkezdett beruházásokat is, így összességében mintegy 70 millió euróról beszélhetünk, és a munkálatokat 2015. december 31-ig kell befejezni. Kérdésünkre, miszerint alig másfél év alatt elképzelhető-e ez, a politikus igennel válaszolt, tekintettel arra, hogy a munkák túlnyomó többségére létezik megkötött szerződés.
A program különösen fontos, hiszen azt jelenti, hogy a jelzett térségben mindenhol elkészülhet az ivóvíz- és csatornahálózat, ennek jelentőségét nem kell ecsetelni a lakosság szempontjából, de ezen felül javulnak az ország forrásfelhasználási mutatói is, hiszen most Románia a környezetvédelmi alapból a rendelkezésre álló összegek nem egészen 40%-át hívta le. Van olyan település, ahol 8 – 10 éve megkezdett beruházást fejezhetnek be, és ami ugyancsak nem elhanyagolható, hogy mivel 2%-nyi önrésszel számoló programról van szó, azok, akik korábban ennél nagyobb önrészt vállaltak be, a különbözetet visszakaphatják az elszámoláskor, ami esetenként akár több tízmillió lejt és jelenthet. Mivel 2014-től már települések egyenként nem, csak regionális szolgáltatók pályázhatnak az EU-nál infrastrukturális fejlesztésekre, a most létrehozott társulás erre is megoldást jelenthet a jövőben. “Az EU megadta a zöld jelzést a tervezetre, most a részletek kidolgozásával rajtunk a sor. Reméljük, a továbbiakban is csak zöld jelzéssel találkozunk, és akkor a jövő év végére be tudjuk fejezni a megkezdett munkákat” – összegzett Szabó Ödön.
Nyakó József polgármester a helyi vonatkozások tekintetében elmondta: a városban az ivóvízhálózat 95, a csatornázás 40, míg a szennyvíztisztító 32 százalékban készült el. Érmihályfalva 14 milliós “szelettel” vehet részt a fenti projekt pillanatnyi szakaszában (azokkal a munkálatokkal, melyek elvégzése már meg volt licitálva), ami konkrétan a Pázmány Péter, a Hajnal és a Báthori István utcák csatornázását, a derítőállomást és az ivóvíztisztítót jelenti. Ezen túlmenően, ahogyan az a gyűlésen elhangzott, a továbbiakban lehet lehetőség arra, hogy a meg nem licitált munkákat is beemeljék a projektbe. A beruházásokat a továbbiakban a közös üzemeltető bonyolítaná (beleértve a pályázati kiírásokat, árveréseket, stb.), jelentős munkától szabadítva meg az önkormányzatokat. Ami a visszakapható önrészt illet, Érmihályfalva 25%-os önrésszel dolgozott, eddig 15 millió lejt fizetett ki. Ha a fentebb említett 2%-ig terjedő pénzeket sikerülne visszakapni, akkor óvatos becslés szerint (mivel vannak vissza nem térítendő pénzek is) mintegy 10 millió lejről lehet szó, ami szabad felhasználású, tehát nem kötelező a víz- és csatornahálózatba visszaforgatni, ennek jelentőségét pedig nem kell külön kiemelni.