A Belényesi-medencei Köröstárkányban élő Gábor Ferenc a távolság ellenére sem ismeretlen az érmihályfalvi olvasóközönség előtt, hiszen a szülőföldjét bemutató korábbi köteteit is elhozta az Érmellékre. Ezúttal a legújabbat, az “Isten sem akarja…” címűt vehettük kézbe a városi könyvtárban, melyet Szilágyi Ferenc Hubart méltatott. Mint elmondta: a “kötet-szerű” mű részletesen tárgyalja Magyarremete történetét (földrajza, történelme), majd a második részben az 1944. szeptember 23-án történtek kerülnek előtérbe, amikor a bevonuló katonaság a környékbeli román lakossággal “rendet tett”. Ez gyakorlatilag egy etnikai tisztogatást jelentett, melynek 42-en estek áldozatául, s melyhez az öldöklők támogatást kaptak a politikumtól és pópáiktól. Bár néha hasonlít rá, nem beszélhetünk szépirodalmi műről, ellenben a szerző “egy tényeken alapuló kendőzetlen leírást” tesz le elénk, fogalmazott a méltató. Szilágyi Ferenc Hubart hozzátette, hogy a történteket, melyekről sokáig nem volt szabad beszélni, sőt, még ma sem ildomos, számon kérni ma már nincs kitől, ugyanakkor figyelmeztetett: nem szabad engedni a gyűlölködés csábításának sem.

A maga során Gábor Ferenc örömének adott hangot, hogy újra Érmihályfalván lehet, ahol mindig bemutathatta megjelent köteteit, hozzátéve, hogy azért írja azokat, mert úgy véli, hogy míg a tömbben élő magyarságnak tengernyi irodalma van, addig a szórványban élőket is be kell mutatni. Vonatkozik ez a tragikus részletekre is, akkor is, ha ezt egyesek nem nézik jó szemmel. Ennek jegyében készül már újabb kötete, melynek témája Gyanta (ahol a remetei után, 1944. szeptember 25-én volt pogrom, 45 áldozatot követelve). A szerző nem fogalmazott túl optimistán, amikor megállapította: ami annak idején megtörtént, az – ha úgy alakulna a történelmi helyzet – újra megtörténne, de arról is kifejtette véleményét, hogyan “adjuk fel önmagunkat napról napra”.

Gábor Ferenc jelenlétét Pap Sándor tanácsos köszönte meg, majd meg lehetett vásárolni a szerző korábbi köteteit is, melyeket természetesen dedikált.