A vasárnap esti első koncertezőnek a Parno Graszt volt bejelentve. Annak hat tagja be is hangolt, majd egy közös megegyezésnek köszönhetően levonultak, hogy átadják helyüket a Desperádónak. “Addig megyünk, iszunk egy pálinkát”, számolt be terveikről a zenekarvezető.

A Desperádó nem először szerepelt Érmihályfalván, három tagja most is nagy sikerrel adta elő azokat a dalokat, melyek már igen sok éve nem mennek ki a divatból, az előadók pedig nagy színpadi rutinnal “kezelték” a közönséget. Ezzel együtt mindkét csapat jól járt a cserével, mert a Parno Graszt kétség kívül fokozta a hangulatot. Nem csak azzal arattak sikert, hogy akár a színpadon is megbecsülést mutattak a helyi szilvórium iránt, hanem előadásukkal is. Ezt hivatalosan “folk autentik koncertnek” nevezték, a paletta a tősgyökeres cigány dallamoktól a “kihagyhatatlan” műdalokon (nézése meg a járás, aranyeső) át Quimby és – tessenek fogózni – AC/DC feldolgozásig terjedt. Utóbbi felhangzása, pontosabban a Thunderstruck című nóta eltéveszthetetlen gitárszólója (tamburán) éppen olyan ujjongást váltott ki, mint ahogyan az a youtube-csatornán is megnézhető, egy budapesti koncertjük felvételén. Ezek után fel volt adva a lecke a debreceni Valcer stúdió táncosainak, akik azonban “erősen bekezdtek”: latin ritmusokra látványos (vagy inkább alig látható) kosztümökben perdültek fel, később társasági és show-tánc koreográfiákat láthattunk.

Az eseménysorozat meglepetéssel zárult: előbb az előző esti gazdabálban zenélt Retro Boys játszott a vásárzáró mulatságban, majd a váradi fúvószenekar vezetője, Deé Róbert az Il Silenco előadásával tudatta: vége az idei Dióverő Nagyvásárnak.