Szomorú számok bizonyítják, mennyire kiszolgáltatottak az idősek, szüleink, nagyszüleink a világban tomboló járvánnyal szemben. Közösen kell vigyáznunk rájuk, hogy ne válhassanak a vírus áldozatává. Irántuk érzett szeretetünket, legjobban, törődésünkkel, féltésünkkel bizonyíthatjuk.

Ez az az alkalom, amikor meghálálhatjuk szüleink önzetlen szeretetét. Azt a féltő, odaadó gondoskodást, ami születésünk óta kíséri életünket.

Ki ne emlékezne azokra a gyermekévekre, amikor a világ legbiztonságosabb fészke édesanyánk ölében volt. Féltő szemeinek és óvó karjainak védelmében felcseperedtünk.

Hogy is feledhetnénk azt a mozdulatot, amivel az utolsó lejeit csúsztatta kezünkbe lázongó kamaszkorunkban. Aztán párt akart találni nekünk, hogy ha már Ő nem lesz, majd akkor is legyen szerető társunk.

Később, gyermekeinket, feltétel nélküli őrangyalként, óvodába, iskolába kísérte, vagy éppen náluk odahaza, vigyázott rájuk, őrizte álmukat.

Minden jel arra utal, hogy életünk ezután is a vírus elleni védekezésről fog szólni.

Vannak lazább társadalmak, ahol a szülő és a szülőföld szeretete már „nem divat”; , de nálunk, egy mélyebben érző közösségben, ezek a kötődések tovább kell éljenek.

Most a fiatalokon és a középkorúakon a sor, hogy vigyázzanak, megvédjék a bajtól gyermekorunk vigyázó őrszemeit.

Anyák Napján, vasárnap, az RMDSZ Nőszervezettel együtt emlékezünk édesanyáinkra, nagymamáinkra egy, a „Hazaváró édesanya”; szobornál elhelyezett virággal.

Így csendben, csoportosulás nélkül, bárki emlékezhet szeretteire egy, a kertjéből hozott, szál virággal, éltetve azt a hagyományt, aminek folytatását örökké megérdemlik.

Nyakó József,

polgármester

Utóirat

Ne feledjük, hogy a kijárási korlátozások továbbra is érvényben vannak, ezért mindenkinél legyen kitöltött nyilatkozat!