
A Nyíló Akác Napok programjába “visszatért” a kórustalálkozó, és ez jó ötletnek bizonyult, hiszen ezzel együtt visszatért az a dalos-nótás jókedv is, ami negyedszázada is jellemezte a fesztivált. Csütörtök este Darabont Alíz, a Veres László Zsolt Városi Kórus vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és mindjárt egy köszöntő ének hangzott el a városi és az ugyancsak vezetése alatt álló Csilinka gyerekkórus közös produkciójaként. “Tavaly abban maradtunk, hogy jövőre veletek ugyanitt (mármint a kultúrházban -szerk.megj.), és lám, tarjuk a szavunkat”, nyitotta meg a programot Boros József, és műsorvezetői minőségében elsőként a polgármesternek adott szót. Nyakó József, amellett, hogy kifejezte örömét, hogy ismét egybegyűltek a kórusok és a fesztivál égisze alatt, kifejtette: a Nyíló Akác Napok 25. alkalma annak köszönhető, hogy mindig voltak, vannak olyan személyek, akik egyfajta tőkét jelentenek ehhez, akikre építeni lehet.
Kiemelte: a városi kórus a “belső tartalom mellé a formát is megkapta”, utalva ezzel arra, hogy most először mutatkoztak be új ruháikban, ugyanakkor megígérte, hogy a Csilinka is sorra kerül. A továbbiakban sorra álltak színpadra a kórusok, elsőként a hazai utánpótlást jelentő gyerekkórus, majd (a meghívó sorrendjében) a margittai Horváth János Társaság vegyeskórusa, a székelyhídi Férfikórus, a monospetri kórus, a szalacsi Örökzöld Asszonykórus, a nagyváradi Csillagfény, a nyírbélteki népdalkör, a hajdúnánási kórus, illetve a helyi Jubilate Deo, a Bartók Béla Citerazenekar és a Veres László Zsolt Városi Kórus (a székelyhídi Búzavirág népdalkör maradt távol).
A program végeztével a testvérváros Hajdúnánás kórusának képviselői léptek a színpadra, első itteni fellépésük emlékére ajándékot adtak át a szervező kórusnak, megköszönve a lehetőséget.
Végezetül a váradi kórus karvezetőjének, Márkus Zoltánnak vezetésével úgynevezett összkarrá alakultak a kórusok és az 50 éve elhunyt Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művéből adtak elő rövid részletet.
Ez után a szervezők megkérték a résztvevőket: rövid időre fáradjanak ki az udvarra, ez idő alatt a nézőtér átalakult: 200 személyre terítettek, a vacsora mellett megszólalt a hegedű- és a nótaszó is.