A megyei első osztályú labdarúgó bajnokság 25. fordulójában a Székelyhídi SK látogatott a Praszler stadionba. Az ősszel a mieink 4-0-ás vezetés után 4-3-ra nyertek, bár kis híja volt végül a döntetlennek, de még kis is kaphattunk volna az utolsó percekben. Akkor a hazai szurkolótábornak azonban megvolt az az elégtétele, hogy csapata “feltámadt” a jelentős hátrányból és egy szép hajrát mutatott be. Nekünk szombaton csak a jelentős hátrány jutott…
Igazi rangadó hangulat volt szombat délután a Praszler stadionban, a lelátó megtelt, ebben nagy szerepük volt az általuk továbbra is Törekvésnek nevezett csapatuk biztatására érkezett székelyhídi drukkereknek. Az ilyen találkozókon megszokott parázs hangulat uralkodott a pályán is, ami több esetben a tettegesség határáig jutott – megérne egy “misét”, hogy miért ütik-vágják egymást minden alkalommal éppen az érmelléki csapatok?! Az első félidő első felében a hazaiak játékában még tervszerűség, taktikai fegyelem volt megfigyelhető, Ármós már a 9. percben nagy bravúrt kellett bemutasson, hogy megóvja csapatát a hátránytól. A 31. percben azonban már ő is tehetetlen volt: a székelyhídiak jutottak szabadrúgáshoz a térfelünkön, ám a labda Lakatoshoz került, aki egyből kiugratta Gegót, aki higgadtan elgurított Ármós mellett – 1- 0. Tudjuk már, a vezetés nem jelenti, hogy csapatunk rendezni tudja sorait, sőt, ez történt most is: a korábban említett fegyelem egyre inkább kezdett felbomlani, többször is csak néztük, hogy a vendégek hogyan szlalomoznak át a védelmünkön. Mint például a 43. percben, amikor Keresztúri volt a befejező –1-1. Az utolsó percre még maradt egy kis kakaskodás, amikor szerencsére nem került elő a piros lap, ám újra megmutatkozott, hogy némely játékosunk igen nehezen tudja fékezni indulatait…
A szünetben a Muzsnay Zsolt – ifj. Fele Sándor edzőpáros egészen biztosan nem arra biztatta tanítványait, ami következett, hiszen a 46. és a 61. perc között 3 gólt kaptunk! Az 50. percben Lőrincz öt játékosunk között verekedte át magát, megszerezve csapatának a vezetést –1- 2, zúgott is a lelátó: “Hajrá, Töri!” Az 57. percben mintha ismétlést láttunk volna: újra Lőrincz ügyeskedését követték nyomon közvetlen közelről védőink, ugyanazzal az eredménnyel – 1- 3. A 61. percben a vendégek tizenegyest reklamáltak, a mieink tiltakoztak ez ellen, Keresztúri ellenben úgy gondolta, amíg a bíró sípja nem szól, addig játszani kell, és be is lőtte maga második, csapata negyedik gólját – 1- 4. Ekkor nézett úgy ki, hogy saját pályánkon nagy zakóba öltözhetünk, miközben a vendég szurkolók örömmámorban úsztak… Hogy nem kaptunk hamarjában újabb gólt, az Kis bravúrjának volt köszönhető. Most lenne alkalmas egy olyan “feltámadás”, amilyet a székelyhídiak produkáltak az ősszel, gondoltuk. Erre volt is remény, hiszen a 71. percben Gego passzából Sándor szépített – 2 – 4, sőt, később, ha Solymosán és Gego tuti helyzetben jobban céloz, akár egyenlíthettünk is volna. Ehelyett még kaptunk egy pofont: a 87. percben a házi gólversenyben 2-2-re álló Keresztúri – Lőrincz párharc utóbbi javára dőlt el, amikor egy kiugratás után nagy nyugalommal elgurított Kis mellett – 2- 5. Az utolsó pillanatokban még mindkét kapu előtt volt egy-egy helyzet, de az eredmény nem változott, és a lelkesen, elszántan játszó, a győzelmet még önmaguk számára is váratlanul megszerző székelyhídi csapat teljesen megérdemelten fogadhatta saját szurkolóinak ünneplését a Praszler stadion lelátója előtt.
A két csapat összeállítása:
Unirea: Kis – Hossu, Foris, Jude (77. p. Tankó), Balajti (65. p. Sándor), Crisan, Tóth, Daroczi (46. Solymosán), Gábor, Lakatos, Gego. Edzők: Muzsnay Zsolt és ifj. Fele Sándor.
Törekvés: Ármós – Kaszonyi, Chiriceu (88. p . Létai), Vlad, Oláh, Pap, Lőrincz (90. p. Rácz), Boros, Bogdan, Keresztúri, Sas. Edző: ifj. Gergely Sándor.
A forduló további eredményei és a tabella ide kattintva tekinthető meg.
Szerdán hétközi fordulót tartanak, az Unirea a Madarászi SK vendége lesz és egy újabb vereség esetén biztosan nem lehet majd madarat fogatni velünk az örömtől, hiszen látótávolságba kerülhet a tabella leghátsó része…