A rendezvényt, mint eddig is minden esztendőben a Bethlen Gábor Alapon keresztül a Magyar Kormány, az Érintő Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, valamint a helyi önkormányzat támogatta.
Idén a Szent László Napok főszervezője, Zatykó Gyula nyitotta meg a rendezvényt, ahol az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezetői minőségében Csomortányi István is jelen volt, Az Érintő Egyesület, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) helyi kirendeltsége mellett a gazdaegyesület a rendezvény egyik társszervezője volt.
A rendezvény minden napján átlagosan mintegy 150 gyermek és 50 felnőtt (pedagógusok, szülők, nagyszülők és kézműves oktatók) vett részt. Az alkotói napok célja idén is a régi népművészeti hagyományok szépségeinek feltárása, a feledésre ítélt mesterségek titkainak, a közös alkotói munka örömének, ízének, gyönyörűségének megismertetése volt.
A megnyitót követően a kíváncsi gyermekhadat a Sárkány család (Albis) egyik tagja, Sárkány Szabolcs vezette be a mesterség rejtelmeibe, majd természetesen mindenki elkészíthette a maga alkotását. A fazekasság mellett a keresztöltéses varrást is megtanulhatták fiúk, lányok, egyaránt. Ujjaikat Bató Tímea Gabriella irányítgatta, nagymamák, anyukák segítségével.
A „fazekas termékek”; szárításra kerültek, hogy az elkövetkezendő napokban rájuk kerülhessenek a megfelelő színek, népi mintázatok. A foglalkozásokat népdalok tanulásával, éneklésével színesítették, Darabont Aliz zenetanárnő közreműködésével. A citerákat Borsavschi László érkörtvélyesi citeraszakértő szólaltatta meg, de kipróbálhatta mindenki azt is, hogyan pengnek eme ősi magyar hangszer húrjai.
Másnap mézeskalácssütés és kulcstartó alapszínfestés volt a napi foglalkozás. A kisinasokat Jakó Jolán iparművész (sok más segítővel) okította a “mesterségre”;. Bár a “mézeskalács-terméknek”; nagy volt a keletje (a nap végére majd mind elfogyott), mégis nagy élmény volt a szívecskék és egyéb figurák gyúrása, díszítése, sütögetése.
Az érmelléki kézműves és hagyományőrző foglalkozások harmadik napján Kovács Éva üveg- illetve kerámiafestő és segítői közreműködésével ügyeskedtek a gyermekek. A fürge ujjak, a tanulékony kezek alatt sorra születtek a szebbnél szebb korsó- és lekvárosüveg-mintázatok. A kulcstartókon is egyre sikeresebben körvonalazódtak a népi motívumok.
Borsavschi László mellett az asszonyvásári Bertalan Attila is a húrok közé csapott, Barta Renáta pedig tőről metszett népdalokat énekelt.
A kézművesség és hagyományőrzés zárónapján a megszáradt agyagedények kifestése volt a program, amelyre a helyi Szilágyi Ferenc Hubart képzőművészt is „befogták”;.
A szalmafonásban is sokan ügyeskedtek, mialatt az „éhes tanoncoknak”;.
Pap Sándor „főszakács”; és a körülötte sürgő nagymamák, anyukák hatalmas bográcsban főzték az ebédet.
Míg folyt a buzgalommal teli munka, a helyi Bartók Béla citerazenekar vallatta a húrokat, népdalokkal, katonadalokkal szórakoztatva a hallgatóságot.
A „késztermékek”; a rendezvény utolsó napján kerültek kiállításra, amelyeket a közös szemle után haza lehetett vinni.
Az ebéd, a „jubileumi”; torta – Czeglédi Júlia főszervezőnek jutott a megtiszteltetés, hogy elfújja a gyertyákat – és a sok finom sütemény elfogyasztása után Szilágyi Ferenc Hubart képzőművész zárta be a rendezvényt, majd kiosztásra kerültek az emléklapok is.
Érintő Egyesület
(erdon.ro)