Az ünnepségsorozat első állomása a Bernáth József ’48-as kormánybiztos nevét viselő iskolaépület, illetve az épület falán lévő emléktábla volt vasárnap délután, a református egyházközség szervezésében. A megjelenteket Balázsné Kiss Csilla lelkész köszöntötte, a néhai országgyűlési képviselőre emlékezve: élére állt a hazáért és a szabadság ügyéért harcba indultaknak. Példájából kiindulva nekünk ma legerősebb fegyverünk az összetartás és az Istenbe vetett hit kell legyen, tette hozzá. A sokáig elhallgatott sorsú család történetét ezután Kovács Zoltán főgondnok idézte fel, úgy vélve: bűnük az volt, hogy a szabadságra vágyók sorába álltak. Ugyanakkor javaslatot is megfogalmazott: a család kastélyának kertjében (melyet manapság sokan Bujanovics- vagy kórházkertnek ismernek) még meglévő platánokat nevezzék el egy-egy Bernáth-családtagról. Rövid műsort adtak elő az iskola kisdiákjai, majd egyházi, önkormányzati, intézményi és pártok képviselői koszorúztak.
(Ugyancsak az iskola falán van a kortársaitól kiközösített Kuthy Lajos író emléktáblája, arra csak az önkormányzat koszorúja került fel – fotónk balról).
Az ünneplők a vitézi rend tagjainak vezetésével vonultak a református templomba, ahol a tiszteletes asszony volt az igehirdető. János evangéliumából vett idézet alapján (“Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. / Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”) egyebek mellett kifejtette: a ma is meglévő idegen érdekek ellenében a szeretet lehet az összetartó fegyver. (…) Jó lenne itt, Érmihályfalván is elgondolkodni, mit kellene tegyünk, hogy a szeretet gyümölcse megteremjen.
Az ökuménia jegyében Bogdán István tisztelendő is emlékezett a 167 évvel ezelőtt történtekre, kiemelve, hogy manapság mi kis forradalmainkat mindennapi feladataink elvégzésével vívjuk.
Jelen volt a korábbi, majd a főtéri koszorúzáson is Takács Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, aki a templomban felolvasta Orbán Viktor határon túliaknak szóló üzenetét (csatolt képünk jobbra), melyben a miniszterelnök egyebek mellett ma is aktuálisnak vélte a korabeli kívánalmat, miszerint legyen béke, szabadság és egyetértés. A templomi eseményen közreműködtek a kisiskolások, valamint a Musica Sacra kamarakórus.
A főtéri Petőfi-emléktábla előtt az ifjúsági szervezet (ERMISZ) tagjai tartották a nemzeti lobogókat, melyek között Nyakó József polgármester mondott ünnepi beszédet. Ebben egyebek mellett kifejtette: “Mivel minden jel arra utal, hogy egy új világrend van kialakulóban, aggodalmak fogalmazódnak meg: lehet-e egy kicsi nemzetnek saját pályája?; képesek vagyunk-e megtalálni szövetségeseinket?; fel tudjuk-e értékelni a szülőföld kínálta lehetőségeket,a szülőföld biztonságát? (…) El kell érnünk, hogy szülőföldünkön élhessünk olyan körülmények között, hogy az elvándolrás gondolata meg se forduljon e vidék szülötteinek fejében. Ehhez nekünk, a magyar nemzet ide szakadt szárnyának is kell néhány pályamódosítást eszközölnünk. Le kell vetkőznünk jó pár, könnyűszerrel elsajátított balkáni beidegződést (…), össze kell kapni magunkat többek között azért is, nehogy egy napon arra ébredjünk, hogy szolgák lettünk saját szülőföldünkön.” A polgármester reményt keltőnek nevezte, hogy a napokban az RMDSZ-vezetőkkel egyeztetett Seszták Szabolcs fejlesztési miniszter, majd Orbán Viktor nem sokkal korábban mondott budapesti beszédére utalva hozzátette: érdekeinket, jussunkat, jogainkat mi magunk kell kiharcoljuk és jó lenne, ha minden névsorolvasásnál, megmérettetésnél elegen lennénk a helytálláshoz.
A városi kórus énekszáma után az ERMISZ-tag Nyiri Dalma a szabadságharccal kapcsolatos gondolatokat osztott meg, majd az emléktáblára politikusok, pártok, intézményvezetők helyeztek koszorúkat, összesen tizenöten. Közben fáklyák gyúltak, az ünneplők pedig a negyedik helyszín, a kultúrház felé indultak.
Impozáns díszlettel várta az érkezőket a kultúrház, ahol a zsúfolt nézőtér előtt elsőként Cseke Attila képviselő állt mikrofonhoz. A politikus Petőfi Sándor naplójából idézett, illetve feltéve a kérdést: mit írna abba – pontosabban blogjába – manapság a forradalmár, aki nem az örök ellenzéki szerepét, hanem a tenni akarást választotta. Mit szólna mindennapi harcainkhoz, amikor az ő szellemiségének jegyében a minket megillető helyet kell kérjünk magunknak a társadalomban.
A továbbiakban a Darabont Aliz tanárnő vezette Csilinka gyerekkórus, Mészáros József és Rubleczky Ervin zongorakíséretével, 2 magyar népdalt adott elő. Felemelő volt hallani a több szólamban csilingelő gyerekhangokat és látni, hogy milyen fegyelmezetten viselkednek a színpadon.
A GGG Irodalmi Stúdió ez alkalomra állította össze “Uram, segíts!” című előadását, melyben a hagyományosnak mondható “elemek” mellett nagyon jól illett az egykori ifjú forradalmárok “rebellisségéhez”, hogy versként hangzott fel Caramel “Jelenés” című dalának refrénje, illeszkedve a szabadságharc történéseinek sorjázásához.
A Veres László Zsolt Városi kórus három énekszámmal készült, sorrendben: Kányádi Sándor “Harangfölirat” című versének Tóth Árpád budapesti kortárs zeneszerző által megzenésített változata; régi székely himnusz; Wass Lajos Kossuth-nóta feldolgozásai közül az egyes számú.
A Nyíló Akác néptánccsoport előadása előtt került sor a Márciusi Ifjak Díj átadására. A helyi RMDSZ-szervezet alapította díjat idén Kovács Csenge Nárcisz kapta – erre külön kitérünk ide kattintva elérhető írásunkban.
Erre az alkalomra készített előadását mutatta be a műsor zárásaként a Nyíló Akác néptánccsoport “A víz szalad, a kő maradt” címmel. A produkció vezérfonalát a szabadságharc időrendben vett eseményei adták, a zenei alapban a modern hangzás volt a mérvadó, ugyanakkor a koreográfia kiemelkedő eleme volt a háttérben árnyékként megjelenő táncos – időnként táncos pár -, mintegy sugallva a haza- és szülőföld szeretetének, a szabadságvágy, a családi és közösségi kötelékek időtlenségét, egyben törékenységét is. Olyan egységes produkciót láthattunk, melyben a fiatalabb táncosok is felnőttek a feladathoz, megérdemelten fogadhatták a vastapsot.
Zárásként a himnusz hangzott fel, melyet Darabont Alizt tanárnő kísért zongorán.

(További fényképek az ünnepségsorozatról ide kattintva – fotók: Kertész Zoltán)