A nemes Lovass család három Dániel keresztnevű tagjáról

A nemes Lovass család három Dániel keresztnevű tagjáról
2018. October 12.
A Lovass családban három Lovass Dániel nevezetű úr is volt. Mindegyik Dánielnek meg volt a maga története, ezeket ismerteti Kovács Rozália helytörténész.
A nemes Lovass család három Dániel keresztnevű  tagjáról
II. Lovass Dániel (1876-1936), III. Lovass Dániel (1919-1992), I. Lovass Dániel síremléke, a családi címer

„A nemzet családokból áll, és alig van olyan család, melynek legalább egy tagja az említést ki ne érdemelné…” írja Nagy Iván, a nemes családok legkiválóbb kutatója.

Egy ilyen említést érdemlő család Érmihályfalván a Lovass. Nem térünk ki most az egész család történetére, írtunk már többször és több helyen  is róluk.

            Ebben az írásban azt szeretném  tisztázni, ismertetni, tudatosítani, hogy a Lovass családban három Lovass Dániel nevezetű úr is volt. Mindegyik Dánielnek meg volt a maga története. A város életében fontos szerepet játszottak, itt éltek, dolgoztak, szerettek a család többi tagjával együtt, csak más – más időben.

            A Lovass családból Lovass János és fia, István 1622-ben nyertek címeres nemes levelet II. Ferdinánd királytól. A címer kékkel és veressel haránt vágva, felül ágaskodó fehér lovon ülő veres ruhás, kardos magyar vitéz. Alul hármas zöld halom középsőjén virágzó három rózsa. Sisak dísz, jobbjában íjat, baljában nyilat tartó, kiterjesztett szárnyú arany-griff.

             I. Lovass Dániel (1814 – 1878), Lovass János fia, még Újdávidházán született, de sorsa Bihar megyébe hozta, ahol birtokai voltak s itt nyugszik a mi temetőnkben. Felesége Hercegh Lídia (1822 – 1900). Gyermekeik István, Sándor, Károly, Etelka és Zsuzsánna. Régi adatok szerint a  Kopasz utca 30. szám alatt laktak,  ma ezt már bizonyítani nem tudjuk.

            Az 1848-as szabadságharcban, Kossuth Lajos 1848. május 22-én kiadott felhívására adományozott a haza oltárára, ahogy akkor mondták, és feljegyezték róla, hogy: „Legszebb volt a Lovass Dániel áldozata, ez maga 1 lovat, 8 ökröt, 230 köböl rozsot és 70 köböl zabot adott kamat nélkül határozatlan időre a hazának”  – olvassuk Hegyesi Mártonnál, a szabadságharcról irt könyvében.

I. Lovass Dániel szép, nagy családjából való fia  Lovass Károly (1844 – 1917), akinek  a gyermeke  II. Lovass Dániel földbirtokos (1876-1936). Felesége Rimay Erzsébet (1887 – 1946). Gyermekeik: Károly, Teréz, Dániel és a korán meghalt  Sándor (+1929).

II. Lovass Dániel a református egyház főgondnoka volt éveken át, sokat tett az egyházért és az akkori Mihályfalváért.  Az ő gondnoksága alatt került sor 1925-ben   egy  új, nagy harang csináltatására, mert az I. világháborúba elvitték az egyik  harangunkat. Ebben az évben sikerült elkészíttetni azt a nagy harangot, melyet az öregek ma is csak „Dani” harangnak    neveznek, ugyanis II. Lovass Dániel volt a harang keresztapja, mint azt a református egyháztanács jegyzőkönyvéből  így olvashatjuk:

            „Elnöklő lelkész (Nt. Végh József) jelenti, hogy Lovass Dániel úr, mint a nagyharang keresztapja 20.000 lejt ajánlott az egyháznak, hogy az összeg a templomtér bekerítésének költségeire fordíttassék.” (1925. október 11.)

            Másik adat:

„Lovass Dániel 300 hold akácerdőt telepített a Mohos körül, lecsapoltatta a nedves, lápos részeket, temetőőr házat és ravatalozót építtetett, része volt a főutca kiköveztetésében” –  a család egyik adatközlője szerint.  

Legkevesebbet tudunk II. Lovass Dániel fiáról, III. Lovass Dánielről (1919 – 1992). A családi krónika szerint felesége Nagy Margit volt, akitől talán volt egy kisfia, aki korán meghalt és Diószegen temették el. Fiatal volt a családi  birtok, a vagyon elkobozásakor (1949) és a család több férfitagjával megjárták a kitelepítés és a Duna-csatornai munkatábor  poklát, mintegy másfél évig voltak oda. Ő nem is került vissza Mihályfalvára, Diószegen élt, de neve ott szerepel a temetőben a nagy Lovass kriptán.

                  Kovács Rozália

 Felhasznált irodalom:

Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben, 144.oldal.

Kovács Rozália: Nagy családok, fényes idők Érmihályfalván, 78.oldal.

Borovszky Samu: Bihar megye községei, Nagyvárad, 1909, 47.oldal.

A város honlapján levő cikkek:

  – Lovass Sándor csinos úri laka, 2013. február 28.

  – Elődei nyomában járt Érmihályfalván egy Lovass leszármazott, 2012. augusztus 25.

Az érmihályfalvi református egyháztanács gyűléseinek jegyzőkönyve, 1925. október 11.

Keresés